Ma kezdődik a maszlenyica egyhetes ünnepe Oroszországban, melynek központi eleme (sőt lényege és szubsztanciája) a blini, vagyis az orosz palacsinta. De miért pont a palacsinta, mit értünk ez alatt és mi a jelentősége, hogy mi a kedvenc feltétünk?

A maszlenyica az ortodox húsvétot megelőző hetedik hét során tartott ünnepségsorozat, mely a nagyböjt kezdetét illetve a tavasz eljövetelét jelzi. Bár a maszlenyicát nagy duzzogva az ortodox egyház is felvette hivatalos ünnepei közé, leginkább a pogány elemek dominálják a hetet. Ezzel magyarázható a tavaszi napéjegyenlőséghez közeli időzítés, a hajadon lányok jövendölési szokásai vagy a telet jelképező szalmabábúk rituális elégetése sem. Ebbe a sorba illeszkedik a blini is, amely a Napot és ezáltal a tavaszt és a megújulást szimbolizálja.

Meggyőződésem azonban, hogy lehetne akármennyire is hasonlatos a Naphoz a blini, ha nem lenne olyan finom amilyen, nem lenne neki szentelve egy egyhetes ünnep. Szerencsére azonban a palacsintát mindenki szereti, nem utolsó sorban azért, mert a palacsinta-variációk számának se szeri se száma, és kis kísérletezéssel mindenki megtalálja a neki leginkább tetszőt.

Ahogy a különböző recepteket nézem, a tojáson kívül kevés biztos pont van a blini receptekben, (de persze a tojások száma is meglehetősen változékony). A liszt legtöbbször sima búzaliszt, de hajdinalisztből is készülhet blini, vagy a búza és a hajdina tetszőleges arányú keverékéből. Felönteni legtöbbször sima tejjel kell, de van aki ad hozzá egy kis joghurtot vagy kefirt is, sőt sörös verziót is találni a neten. Az igazi blincsiki jó vastag, de nem túl nagy, érdemes valamivel kicsit megkeleszteni, az orosz receptek szódabikarbónát javasolnak, de alighanem sütőporral is ugyanolyan finom lesz. A cukrot ne vigyük túlzásba, de sózni nem szabad elfelejteni, ha ügyesek vagyunk sós és édes feltétekkel is működni fog a dolog. Ha már maszlenyica , sütés után kenjük meg a palacsintákat egy kis vajjal, így nem szárad ki olyan gyorsan.

A feltétek jelentőségét nem szabad alábecsülni, hiszen a néphagyomány szerint ez sokat elárul a személyiségről. Aki kaviárral eszi a palacsintát az erős személyiség, aki a tokhalat preferálja az el van rugaszkodva a földtől, a szívélyes emberek túrót kennek a palacsintába, a gerinctelenek tejfölt, a gyengéd és ragaszkodóak vajat. Vigyázzunk, a palacsintához főtt tojást fogyasztó ismerőseink valószínűleg elviselhetetlen panaszládák, a lekvárosok viszont alighanem hűséges típusok. Sajnos személyes kedvencemhez a szguscsonkához vagyis a sűrített tejhez nem találtam vonatkozó személyiségjegyet, de azt hiszem kijelenthető, hogy a palacsintát sűrített tejjel kedvelők szerény és bájos emberek, akikmindig nagyon hálásak, ha egy kis palacsintával kedveskedünk nekik. (Reméljük pár év és ez a kitétel is bevonul a néphagyományba, addig is, a postacímem a szerkesztőségben...).

Ti mivel eszitek a palacsintát?

*

Ha tetszett a poszt és érdekel egy a maszlenyicát összefoglaló infografika, csatlakozz hozzánk a Facebookon!