Oroszok

A moszkvai közlekedés csak félig volt/van kitalálva. A metró például szuper (miközben most gyászolunk, akkor is), a felszíni tömegközlekedés (na, azt próbálja meg valaki közösséginek nevezni) viszont hihetetlenül nem. A lestrapált Ikarusok (már nem sokáig), az elfogadhatónál pont egy fokkal nagyobb tömeg, az önmagukat és másokat veszettül fegyelmező utasok pesti lógásszolidáris hangulathoz képest nyomasztó világa mind arról győzött meg, hogy amit nem érek el metró+gyalog kombinációval, az leesik a térképről. Gyerekként egy dologgal lehetett elcsábítani buszozni Moszkvában mindezek ellenére: a szerencsés jegyek vadászatával. Állítólag trolin és villamoson is ez ment, de azokra már tényleg nem szálltam fel.

Így nézett ki a klasszikus jegykiadó gép a buszokon

Be az ötkopejkásat, jobbra a kart megforgatni, jegy kijön

Gondolom, más nagyvárosban is kialakultak ilyen fura babonák, Moszkvában a következőképpen nézett ki ez: a magán a buszon váltható jegyen található hat számjegyet kellett figyelni, ha az első három számjegy összege megegyezett a második három számjegy összegével, akkor az szerencsésnek számított. Ha félre akartál tenni magadnak egy kis szerencsét, akkor meg kellett őrizni a jegyet, ha azonnal volt szükséged rá, akkor, hamm, jó étvágyat. A 70-es, 80-as évek egyik furcsa tévéműsorában, az "А ну-ка девушки!" (= Gyerünk, nagylányok) című blőd vetélkedőben egyszer az volt a feladat, hogy a szerencsétlen csajoknak egy tekercs buszjegyből ki kellett válogatni a szerencséseket. És persze a matematikusok is rácuppantak a témára, kiszámolták, hogy mennyi az esély a szerencsé jegyre (elvileg 1/18, viszont bekavar az, hogy a sorban jövő számok között nem egyenlően vannak eloszolva a szerencsések.) A leningrádiak persze elirigyelték a moszkvai szerencsét, ezért náluk is volt ilyen, de ott - ha jól tudom - a páros-páratlan számjegyekkel szerencsétlenkedtek. Ennyit a nemlétező moszkvaiságomból eredő nagyképűségről.

Szerencsés jegy

Mindez simán elmúlt volna, elsüllyed szovjet-emlékatlantisszal együtt, ha nincs az Art Lebedev, már megint. Kitalálták, hogy ha már ennyire összekapcsolódott a szerencse és a buszjegyevés, akkor ebből lehet kekszet készíteni. És íme:

Igaz, hogy itt elvész a vadászat élvezete, cserébe minden jegy szerencsés és finom. 

Teával az igazi.

Ha tudtok más városi babonákról, írjátok meg itt kommentben, vagy a facebook-oldalunkon.

Ma nyílik mega 2012-es év legjobb orosz fotóit bemutató kiállítás a Vinzavodban. A Vinzavod egy - önleírásuk szerint az első és legnagyobb - kortárs művészeti központ Moszkvában, a Kurszki pályaudvar szomszédságában, egy régi borászati üzem épületében (innen a név). Azt, hogy a legjobb fotókat fogják kiállítani onnan tudják, hogy 2008 óta minden évben kiírnak egy pályazatot, amire tavaly 569 településről 25 239 fotó érkezett, ebből választották ki öt kategóriában - környezet, építészet, emberek, hétköznapok/történések és stílus - a legjobb 365 képet.

Szerencsére online is megtekinthető a kiállítás, de aki teheti, nézze meg élőben, Moszkva mellett bemutatják még a képeket Pétervárott, Permben, Novoszibirszkben és Párizsban is.

Íme egy kis ízelítő.

Moszkva Indiában? Odessza egy kanadai falu? Russia az USA-ban? Némi tájékozatlanságról árulkodhatnak, esetleg megdöbbentően hathatnak a fenti kérdések, de mint az alábbiakban ki fog derülni, mégis van valóságalapjuk. Túl kicsi a világ ahhoz, hogy Moszkvából, Odesszából, de még csak Russia-ból is egy legyen.

Az osztankinoi tévétornyot jól ismerjük a képeslapokról: egy 540 méter magas feje tetejére állított betonliliom. Az orosz főváros méreteinek megfelelően épült, s talán kevésbé ismeretes, de ezzel arányosak a hozzá kapcsolódó legendák száma is.

Még ez év májusában vállalkozó kedvű fiatalok - állítólag bármiféle engedély nélkül - felmásztak a Lomonoszov Egyetem csúcsára, ahová, tegyük hozzá, azért nem mehet minden halandó: külön kóddal ellátott lift vezet ide a 28. emeletről, a kijáratot katonák őrzik, kamerák serege áll készenlétben, hisz kormányzati és katonai szempontból is kiemelt jelentőségű az egyetem csúcsa, illetőleg felszereltsége. Valljuk meg, kicsit olyan érzésünk támadhat, mint 1987-ben, amikor Mathias Rust leszállt a Vörös Téren. Válogatásunkban a 267 méteres magasságban készült nem éppen hétköznapi fotókat láthatják.