Zdravsztvujtye, mozsno po-ruszki! – mondja kedvesen a fiatal pincérlány, amikor meghallja, hogy a lányommal oroszul színezünk. A férjem éppen két pizzát rendelt tört olaszsággal. Később a pultban álló magas szőke nővel elegyedek szóba, pontosabban ő beszélget a lányommal, oroszul. Sört csapol, s közben krokodilosat játszanak. – Si, si, arrivo subito – szól ki a kollégájának. Kijevből érkezett, hátrahagyva férjet, gyereket. A helyszín Észak-Olaszország bugyra.

Amikor a játszótéren Juszuffal bohóckodunk és az albán szülők már szinte csak olaszul csacsogó kislányával, Kristinával, felbukkan az éppen totyogni kezdett Marina is, akinek anyukája alig lehet több huszonkettőnél. Vele nehezebb a helyzet, nem közlékeny, olyannyira beburkolózik kettejük világába, ahol az anyai óvó ölelések és a pattogó szavak váltakoznak egymással: Nyelzja!. Az mindenesetre feltűnik, hogy ő az egyik legcsinosabb anyuka, nincs kitaposva a cipője, enyhe smink fedi fáradtságát, és testhezálló ruha feszül karcsú alakján. A másik legcsinosabb anyuka Nigériából jött, ő talán lehet huszonnégy is, és párductestét klasszikus kis feketébe burkolta. Ez csak azért feltűnő, mert itt farmerban, sportcipőben csupasz arccal lazít mindenki, és az átlagkor is harminc fölött van, de az is csak a bevándorlók miatt (amúgy harmincöt felett lenne). A parkban a padokon söröznek, falatoznak, magyar, orosz, albán szóval nagyon egyszerűen el lehet boldogulni, megtudtam, hol lehet igazi kelet-európai tejfölt kapni, illetve honnan indul a kijevi busz. Az egyik padot oroszul beszélők ülik körbe, egytől egyig nő, a másiknál erdélyiek vegyülnek albánokkal, mind férfiak.

Hétvégén a tóparton már kellemes orosz duruzsolás mellett játszunk. A helyiek inkább körbebiciklizésre használják a kristálytiszta, hűvös alpesi tavat, ám Igor kellemes csobbanással jelzi, hogy megkezdődött a fürdőszezon. Két idősebb hölgy társalog mellettem, az egyik, a férjével kifogástalan és irigylésre méltó olaszsággal beszélget, majd rögtön oroszra vált, ha barátnőjéhez fordul. Miközben a lányom a kisfiúkkal játszik a kavicsokkal, megtudom, hogy Moldáviából érkeztek, tanárnők, és hogy előszeretettel lopóznak be a környéken a hegy oldalában lévő ötcsillagos szálloda zárt kertjébe pihenni.

Okszánával és Nataljával szinte már barátság fűződött közöttünk. Mind ketten Kijevből érkeztek, bár Oroszországban születtek a Szovjetunió idején. Okos lányok, világlátottak, közgazdász mind a kettő. Natalja Hollandiában él, Okszana Olaszországban. Egy konferencia hozott össze minket, a szünetekben ámulva hallgatom, amikor kutatásaikról számolnak be a többieknek. Szívesen mesélnek arról is, hogyan vándoroltak ki, milyen nehézségekbe ütköztek, mennyi idő alatt tanulták meg a nyelvet, illetve milyen a szerelem és a családalapítás egy ’európaival’.

Orosz nyelven remekül el lehet boldogulni, több állásból is válogathat az, aki dolgozni akar, igaz a szektor mindig ugyanaz: vendéglátás, idgenforgalom, idősgondozás, de akad kereskedelem is, ha valaki több nyelven is tud.

Az oroszul beszélők a városban működő Orosz Intézethez (Russzkij Dom) is fordulhatnak, ami 2o1o óta működik itt Trentóban. Fő profilja a kulturális tevékenység, és az orosz-trentói kapcsolatok ápolása. Orosz bolt is van, Tyeremok, ahol moldáv borokat, többféle vodkát, mákot, és szárított és füstölt halakat kínálnak.