Gyermekkoromban balerina akartam lenni. Nem azért, mintha annyira mozgékony kislány lettem volna. Sőt. Viszont mély nyomot hagyott bennem az akkori – hetvenes évekbeli – moszkvai Nagyszínház balettelőadása, a Hattyúk Tava. Tudom, hogy csöppet sem eredeti, de ez az igazság.

Mamámmal kritikusan néztük a moszkvai- és más társulatok előadásainak közvetítéseit és minden alkalommal megállapítottuk, hogy valamiért sem a magyar, sem más nemzet táncosai nem tudnak úgy egyszerre mozogni, mint az oroszok. Az őrület benne az, hogy ők viszont akkor is, ha éppen negyvenketten vannak a színpadon. És hogy MINDIG. Ennek az együttlétnek számomra is megélhető élménye – legalábbis ami engem illet - felülírja a tökéletes koreográfiát, a gyönyörű ruhákat és testeket és a hihetetlen fizikai tudást.  

Akinek van kedve ezt megtapasztalni, vagy csak híján van karácsonyi ajándékötletnek, vagy ünnepi programnak, az elmehet az Uránia Nemzeti Filmszínházba (régen így mondtuk volna: Urániába) és széles vásznon megnézheti az élő közvetítést egyenesen Moszkvából, a világ egyik leghíresebb opera- és balett-színházából. A moszkvai Bálsoj Tyeatr-ból.

 

Az előadások:

2012. december 26. 18:00      Csajkovszkij: A diótörő

2012. december 27. 11:00      Csajkovszkij: A diótörő

2013. január 27. 16:00           Ludvig Minkus: A bajadér

2013. február 10. 16:00          Ludvig Minkus: Don Quijote

2013. április 14. 17:00            Sztravinszkij: Tavaszi áldozat

2013. május 12. 17:00            Prokofjev: Rómeó és Júlia

Megnéztem a színház honlapját, ami pont tükrözi az előbb említett tökéletességet. Olyan profizmussal találtam szemben magamat, amit egy bizonyos szinten csak az oroszok produkálnak. Érdemes ellátogatni ide.