Nem tudom a lexikonok anyagát kiegészíteni a palehi fadobozokról…,

(A Paleh lakkfestészet a Moszkvától 350 km-re fekvő Paleh városkából származó orosz népművészeti alkotások. A festett és a világon egyedül álló módon lakkozott alkotások (skatulyák, kis táblaképek, ékszerdobozok, stb.) tempera-festésű, lakkozott papírmasé alapra készülnek.

Paleh már Nagy Péter idején ismert volt az ikonfestőiről. A palehi mesterek ismertek voltak mint freskó festők is. Az októberi forradalmat követően az egyházi megrendelések megszűntével a palehi mestereknek más megélhetés után kellett nézniük. 1918-ban létrehozzák a Palehi Művészeti Díszítő céhet, amely fafestészettel foglalkozott. 1923-ban ismerték meg a papírmasét. Az új anyagot a hagyományos ikonfestészet technológiájával ötvözték és temperával készítették alkotásaikat. Az első ma ismert palehi lakkfestészeti alkotásokat 1924-ben állították ki Moszkvában.1924. december 5-én hét palehi művész megalapította az Ősi Festészet Műhelyét és 1925-ben már Párizsban is sikeres kiállításuk volt.

A palehi lakkfestészet elsősorban a mindennapi életből, vagy irodalmi alkotásokból meríti témáit. A miniatűrök kompozíciói a mai napig az ikonfestészet kompozíciós szabályait követik. Általában fekete háttérrel készülnek és dúsan aranyozottak.

Az orosz ikonfestő műhelyekből alakult nevezetesebb műhelyek Fedoszkino, Msztera és Kolui is. Bár magas művészeti értékeket hoztak létre, azért Paleh marad a leghíresebb.)

azt viszont tudom, hogy magas művészet ide-magas művészet oda, már gyerekkoromban is megbabonáztak ezek a lovacskákat, aranyhajú tündéreket és szánokat ábrázoló, kinyitható fedelű ékszerdobozok. Szerintem nincs kislány, aki ne szeretne első látásra beléjük, hiszen annyira színesek, díszesek, kívül feketék belül pirosak. Akkoriban még csak annyit tudtam oroszul, hogy „etá májá” (ez az enyém), ezt mondtam, ha valamit meg szerettem volna kapni. És rendre használtam is tudományomat, ha rokonlátogatások alkalmával körömlakkot, gyűrűt, vagy fadobozkát láttam. A megszerzett skatulyák részletgazdag ábráit hosszan bámultam, úgy, mint egy mesekönyv rajzait. Csak itt éppen egy rajz volt az egész mese. Miközben gyönyörködtem bennük, komplett történetek elevenedtek meg. Legrégebbi dobozkám annyiban különbözik a többitől, hogy két fakkból áll. Emeletes. A tetején három paripa – egy piros, egy barna és egy sárga – húz egy szánt, amit egy anyuka hajt, háta mögött két kisgyermeke ül. Mai szemmel nézve inkább egy férfi hajtót látok, hátul két nővel.

Akárkik is ők, mese- vagy hétköznapi figurák, a  legszebb  gyűrűimre  vigyáznak  a  polcomon.