Egy barátom szerint a történelmet nem az évszámok és csaták kordinátájában, hanem családregény formájában kellene tanítani a lányoknak. Ők általában a szerelmi szálakra és egyéni sorsokra kiváncsibbak és szerinte így sokkal jobban megjegyeznék a világ történéseit. Nem rossz gondolat. Ami engem illet, legalábbis igaza van. II. Miklós, utolsó orosz cár és családja története – ami szól háborúkról, forradalomról, bel- és külpolitikáról és általában Oroszországról – elvarázsol, tragédiája fogva tart akárhányszor a témához nyúlok.

Ahogy múlt héten említettem, az idei 400 éves évfordulóra (1613-ban kezdték meg uralmukat a Romanovok) több meglepetéssel is készültek Oroszországban. A szunnyadó fotóalbumon kívül egy kiállítást rendeztek tavaly, aminek a II. Miklós cár és családjának pusztulása, a száz éves nyomozás «Гибель семьи императора Николая II. Следствие длиною в век» címet adták. Először mutatták meg a nagyközönségnek az uralkodó család kegyetlen és értelmetlen kivégzéséről folytatott vizsgálatok tárgyait, írásos anyagát.

„Miután kitört az első világháború, a cárné két legidősebb leányával – Olgával és Tatyánával – ápolónőnek jelentkezett, és Carszkoje Szelóban kórházat nyitott a sebesült frontkatonák számára. Mária és Anasztázia életkoránál fogva nem volt alkalmas erre a feladatra, ám a betegek szórakoztatásával, illetőleg levélírással ők is igyekeztek segíteni a család humanitárius munkáját. Az 1917. évi februári forradalom hatására II. Miklós lemondott trónjáról, a pétervári ideiglenes kormány pedig előbb Carszkoje Szelóban, majd Kerenszkij utasítására a szibériai Tobolszkban tartotta házi őrizetben a családot. Miután a kommunisták 1917 novemberében átvették a hatalmat Oroszországban, a cári famíliát Jekatyerinburgba szállították és már fogolyként bántak velük. A Romanovokat egy mérnök birtokán, az Ipatyev-házban helyezték el, ahol fehérre festett ablakok mögött, titokban őrizték őket a kommunista különítményesek. II. Miklós és családja alig több mint fél évet töltött az „Urál fővárosában”, mígnem a fehérek előretörése megpecsételte sorsukat. 1918 nyarán a Cseh–Szlovák Légió előrenyomult Jekatyerinburg irányában, Lenin és a bolsevik vezetés pedig arra kezdett gyanakodni, hogy ellenfeleik a cári család kiszabadítására készülnek. A kommunisták attól tartottak, hogy a fehérek II. Miklós trónra ültetésével próbálják majd kiszélesíteni támogatói bázisukat, ezért úgy döntöttek, hogy likvidálják az uralkodócsaládot. 1918. július 16-án Jakov Jurovszkij és a Cseka különítményesei az Ipatyev-ház pincéjében – szolgáló személyzetükkel együtt – legyilkolták a fogva tartott Romanovokat. A holttesteket előbb égetéssel és savval felismerhetetlenné tették, majd a Jekatyerinburg közelében fekvő erdőségben temették el őket.”

A hivatalos iratok szerint a kivégző osztag mindent lefoglalt és átadott a hatóságoknak. Ez persze koránt sem igaz. A szétlopott tárgyak a világban összevissza hevernek, múzeumokban és aukciókon szerepelnek. A moszkvai kiállításon igyekeztek azért sok mindent bemutatni.

Például Miklós naplóját, a vizsgálati dossziékat, beszámolókat, hangfelvételeket – ezeket meghallgatni nem lehet, csak látni -, töltényeket, fényképeket, utasítást 170 liter sav kiadásáról, mellyel a tetemeket öntötték le, táviratot, melyben először értesítik a világot a cári család kiirtásáról, átadási jegyzőkönyvet személyes holmikról, stb.

Bár a kiállítás igyekszik nemcsak a cári család utolsó hónapját, napját és perceit megmutatni, hanem az azt követő több évtizedes igazságkeresést is, a kommenteket olvasva kiderül, hogy az orosz közvéleményt foglalkoztató számos kérdésre nem tértek ki. Nem említik például a cár testének megcsonkításos verzióját, vagy a cárevics egyik kis barátjának eltűnését, akit valószínűleg szintén kivégeztek. Nincs válasz arra sem, hogy miért nem került máig sor a családtól külön elásott és csak 2007-ben(!) megtalált két holttest – Mariáé és Alexejé –  eltemetésére. Valaki egyenesen azt vetíti előre, hogy a Romanov leszármazottak a vizsgálatok újrakezdését fogják kérni. Meglátjuk.

Aki a vizsgálatokat a múlt században elkezdte, Nyikolaj Szokolov. És aki lezárta, Vlagyimir Szolovjev(aki amúgy Raszputyin reinkarnációja).