Hosszabb-rövidebb megszakításokkal húsz éve járok pszichológushoz. Érdekelnek az emberek, a problémák, a játszmák, motivációk, egyáltalán az emberi lélek. Egyik Popper Péter előadáson hallottam egy Szuhareva nevű orosz pszichológusnőről, akit ő fiatal ösztöndíjas gyakornokként ismert meg Moszkvában.

Popper nagyon jó előadó volt, ahogy mesélt erről a doktornőről, szinte láttam magam előtt. Barnahajú, meleg tekintetű, barátságos mosolyú, hatvan körüli nő, - inkább asszony -, fehér köpenyben fején fehér orvosi sapka… Állítólag mindent tudott az emberi lélekről. Elsősorban autista gyerekekkel foglalkozott. És amennyire elképzelhetetlen az orosz rugalmatlan szabályrendszer mellett, annyira hihető is - sőt inkább magától értetődő -, hogy ez a doktornő berendezett egy állatkertet a kórház kertjében. Volt benne nyuszi, őzike, kutya, cica, mindenféle állat. Szuhareva, amikor behoztak egy autista kisgyereket, azt mondta neki, hogy válasszon egy állatot. És ez az ő állata lesz. Ha nem ad neki enni, ha nem gondozza, nem gondoskodik róla, bizony az állat megbetegszik, esetleg meghal. (Mondjuk elég rossz belegondolni, hány állat pusztult el egy-egy hosszabb gyógyulási folyamat során.) Szóval ezek az autista gyerekek általában elfogadták, hogy nekik van egy állatuk. Amikor már megbarátkoztak és együtt voltak a kiválasztott állatkájukkal, akkor a pszichológusnak és pszichiátereknek az volt a feladatuk, hogy ne a gyerekkel próbáljanak barátkozni – mert azt az autista gyerek elutasítja –, hanem az állattal. Ha a gyerek jóban volt a nyuszival és a pszichológus is jóban lett a nyuszival, akkor a nyuszi híd lett az egészséges felnőtt és az autista gyerek között. Ezen a hídon keresztül oldotta az autizmusát. Szerintem csodálatos. Popper Szuhareva módszerét a filozófus Feuerbach gondolatához hasonlította, aki azt mondta, hogy olyan nehéz egymást szeretni, egyik embernek a másikát. De ha két ember szereti Istent, akkor az istenszeretet híd lesz kettejük között, mert így könnyebb egymást szeretni.

Nekem persze az író, Csukovszkij tollából született fantasztikus mesefigura, Doktor Ajbálit (Доктор Aй-болит) jutott eszembe, aki beszél az állatok nyelvén és gyógyítja, ellátja őket. Valószínűleg ez az asszociáció is segített a doktornőt elképzelni. Valahogy így képzelem őt, csak nőben.