Nem ismerek olyan gesztusokat - nem verbális kommunikációs jeleket -, amik ránk és csak ránk, magyarokra lenne jellemző.  A divatos „éljen!” (amikor mutató és középső ujjunkkal V betűt formálunk), „okádék” (vagyis mutatóujjunkkal nyitott szájunkba mutatunk), „szuper” (öklünket összezárva nagyujjunkat felfele tartjuk), illetve az „ok” (mutatóujjunkat nagyujjunkkal összeérintve O betűt formálunk) jelzéseket többnyire az amerikai filmekből vettük át. Na, de nem így van ezzel az orosz nép! Nekik vannak saját gesztusaik. És ez nekem nagyon tetszik.

Képzeljük csak el milyen az, ha két földi találkozik valahol a világban és egy apró jel mentén maguk köré tudnak varázsolni egy bensőséges hangulatot; Egy gesztus, ami mindkettejüknek bizonyítékul szolgálhat összetartozásukra. Persze tudom, hogy nem több ez annál, mint amikor hasonló korú emberekkel felidézzük gyermekkori rajzfilmsorozatainkat, vagy kamaszkorunk menő helyeit, …de nem is kevesebb.
Természetesen ha oroszokról van szó, nem is lehet a sort mással kezdeni, mint az ivászat körül/köré kialakult gesztusokkal. Tudvalevő, hogy az orosz ember szívesen iszik. De nem mindig van rá pénze a szegénynek, ezért gazdasági megfontolásból sokszor szoktak hárman összeállni egy üveg vodka elfogyasztására. És olyankor, ha már ketten felsorakoztak a feladathoz, a harmadik főt úgy vadásszák ki ismeretlen embertársaik közül, hogy mutató- és középsőujjukat feltartva mutatják, hogy már ketten megvannak és kellene egy harmadik is. Így:

Hogy a boldog harmadik fejével bólogat, vagy három ujját feltartva jelez-e vissza nekik, azt sajnos nem tudom. (Aki tudja, írja meg!)
Aztán itt van az, ha valaki ivott/iszik/inni fog. Az orosz ember a nyakát megpöckölve utal erre a tevékenységre. Gyakran a beszédet egészítik ki vele, de a mozdulat önmagában is teljes tartalommal bír.

Az orosz ember másképp számol a kezén, mint mi. Ujjait nem a nagyujj irányából kezdi zárt tenyeréből kinyitogatni, hanem nyitott tenyerébe hajtja vissza őket. Már ez önmagában is eltér a mi szokásunktól, de ráadásul ők a kisujjukkal kezdik a sort. S mivel ez nem annyira egyszerű - próbáljuk csak ki-, másik kezükkel segítik a mozdulatot.

Szinte mindenki tudja, hogy a meggörbítve feltartott mutatóujj nálunk azt jelenti, hogy „így görbüljek meg”, ha nem mondok igazat. Az orosz ember körmével a fogát kifele nyomva mutatja, hogy „essen ki a fogam”, ha valótlant beszélek. (Ki mit tart nagyobb veszteségnek.)

Én a Kőrösi Csoma Sándor Kéttannyelvű Gimnáziumba jártam és ott találkoztam először azzal, hogy az orosz gyerekek másképp jelentkeznek, mint a magyarok. Mi „csacsifület” mutatva kérünk szót, míg az orosz diák kezét könyökénél derékszögben hajlítva, kinyitott tenyerén az ujjait szorosan összezárva jelzi ezen szándékát. Ha már nagyon akar a diák, akkor nem magasabbra nyújtja kezét, hogy a padból majd’ kiesik, hanem visszafojtott indulatból remegteti kezét. Így:

Szeretném idesorolni azt a jelenséget is, amikor az orosz ember a belvárosi út szélén stoppol. Tudniillik Oroszországban mindenkinek joga van taxizni. Úgy értem taxinak lenni. Ezért ha az orosz ember a járdaszélen kezét felemelve integet, akkor az náluk egyértelmű felszólítás arra, hogy valaki/bárki álljon már meg.

Őrület, hogy a youtube-on mindent meg lehet találni. Vakon próbálkoztam, de tessék: itt egy video az orosz gesztusokról. Talán nem ez a legjobb, de a lány helyes benne, van humora és olyan zavarba ejtően rosszul beszél angolul, hogy az már szép.