Nagy ország Oroszország. Akad benne példa mindenre. Nincs nehéz dolga az ottani Mónika show szerkesztőinek... Miközben az ország legfiatalabb anyukájáról szóló adást kerestem – aki tizenegy évesen szült és ma még mindig csak tizenhárom éves – belefutottam egy még bájosabb élet szülte szituációba: Száskát és Vászkát harmincöt évvel ezelőtt összecserélték az újszülött osztályon! És ez csak most derült ki. Méghozzá kamerák előtt.A stúdióban a nézőkön kívül meghívott vendégek – népszerű előadóművészek és szakemberek: pszichológus, DNS szakértő, ügyvéd – foglalnak helyet. A műsorvezető a több mint szimpatikus Andrej Malahov. Egy ötvennyolc éves tipikus, termetes orosz asszony az első megszólaló. Elmeséli, hogy tulajdonképpen már harmincöt éve él benne a gyanú, hogy imádott fia nem a vérszerinti gyermeke. Már a szülés utáni első szoptatáskor megtalálta ez az érzés. A kórházból távozásakor első nekifutásra egy kislányt nyomtak a kezébe. Aztán korrigálták a hibát. Vagy nem egészen?
A kivetítőn látjuk a családi fotóalbumot, papa, mama és a ma harmincöt éves Vászka. Ha akarjuk látni a hasonlóságot anya-fia, vagy apa-fia között, akár láthatjuk is. A közönség zrikálja az asszonyt, minek bolygatja a dolgot, mit akar most kideríteni... Vászka hallgatag. Ő azt szeretné, ha végre mindenki megnyugodna. De szerintem arra azért ő sem számított, hogy a DNS vizsgálat megállapítja, hogy mamája nem a vérszerinti anyukája... Döbbent arcok. Tatjana – a mama – hüppögése zokogássá alakul át. (De akkor hol az én fiam? – gondolja magában.) 
1978. januárjában tizenhat kisfiú született a kórházban. Közülük kettő, január tizenötödikén. Bejön az aznap szült másik hölgy, Irina. Ők ketten valószínűleg egy kórteremben feküdtek harmincöt évvel ezelőtt. Itt is egy rendezett családi kép rajzolódik ki. Soha nem merült fel bennük semmiféle gyanú atekintetben, hogy Szása az ő fiúk. Fokozódik a hangulat. Röpködnek az észrevételek és kérdések a két asszonyhoz. Szegény Irina még most sem sejti, hogy veszélyben a családi idill...
Bejön Száska. Rendes muzsik, nagydarab, enyhén hisztérikus alkat. Hörögnek a nézők és a szakemberek. Száska ugyanis mindenkire hasonlít, de legeslegjobban Tatjanára, Vászka anyukájára. Andrej Malahov (a szuperszimpatikus) eredetileg négy lezárt borítékot tartott a kezében, amelyek a válaszokat, a DNS vizsgálatok eredményeit tartalmazzák. Kibontja a másodikat és harmadikat: Száska nem vérszerinti gyermeke Irinának, viszont vérszerinti gyermeke Tatjanának. Most kap igazán sokkot mindenki. A heves reakciók közepette a fiatal ügyvéd felajánlja, szívesen képviselné a szülőket a kórház elleni perben.
Csak Vászka ül hallgatagon. (Hol vannak akkor az én szüleim? – gondolja nyilván.) Nyílik a negyedik boríték: Vászka édesfia Száska szüleinek. Mindenki zavarodottan mosolyog. Nehéz felfogni a dolgot. Úgy értem, érzelmileg. Nemcsak a kanapén ülők, de a nézők sem birkóznak meg könnyen a feltárt helyzettel. Megkérik, egy rövid időre cseréljenek helyet a fiúk. Száska ágál kicsit, de az ügyvéd rászól viselkedjen férfiként. Mindenki vérszerinti családjába ül, hogy új képet kapjunk. Két összegyűrt, széttépett, aztán összeragasztott családi fényképet.
A felkavaró helyzetben, valamennyi észrevétel, jajongás, örömködés és együttérzés közül kihallom a pszichológus szavait, amelyek megerősíthetnek minket abban, hogy ennek a Mónika show-nak mégis volt értelme:
„Fontos megismerni a gyökereinket. Azért, hogy megismerhessünk önmagunkat. Hiszen mindannyian azért születünk erre a világra, hogy önmagunkat megismerjük.”
Szeressetek minket a facebook-oldalunkon, ott meg tudod nézni a videót erről a történetről.
Utolsó kommentek