Oroszok

Ezzel a címmel érkezett hozzánk egy orosz vándorkiállítás egyenesen Ljubljanából és szeptember nyolcadikáig marad itt. Egy csepp Oroszország. Fotóplakátokon mutatják meg hogyan hoztak rendbe több-száz éves különleges faházakat, fatemplomokat, faépítményeket.

Ígéretes cím. Én is kíváncsi voltam a nyolcperces videóra. Főszerepben Szergej Veremenko, mellékszerepben huszonhat éves felesége, Miss World 2006.

Ez a dal nem tükrözi teljes mértékben zenei érdeklődésemet, de mélyen megérintett. Mint ahogy megérintette azokat a nézőket is, akik élőben hallgatták Dimitrij Hvorosztovszkijt (a Szibériai expresszt, ahogy a sajtó becézi). Vallom, hogy az orosz nép szentimentális és őszintén átéli, vagy inkább őszintén éli át a szomorúságot. A dal a fiatalság- és az ember múlandóságáról szól. Tekintetekről, amikre sok év után rá sem ismerünk és tekintetekről, amelyeket soha nem felejtünk.

A téma egy amerikai feldolgozásban a csodálatos Barbara Streisandtól. (Hogy lássék, mit nevezek szentimentalizmusnak.)

Én az Orosz ok egyik posztjában olvastam először arról, hogy "az oroszok meg a medve". Azelőtt oroszsággal kapcsolatban csak a farkasról meg a nyusziról hallottam a "No megállj csak"-ból. Vagy maximum a beazonosíthatatlan fajú Csiburáskáról. De a medve…, az tényleg nem került soha a látószögembe. Utánanéztem és találtam egy elég kimerítő magyarázatot: "Az oroszok medvével történő azonosítását először bizonyíthatóan Shakespeare használta, amikor a Banquo szellemétől kísértett, rettegő Macbeth azt bizonygatja, hogy nem félne ő semmitől, ami emberi, sem a "torzonborz orosz medvé"-től, sem a "páncélos orrszarvú"-tól, sem pedig a "perzsa tigris"-től. Az V. Henrik című drámában pedig az orléans-i herceg "bolond ebek"-nek nevezi az angolokat, akik "szemüket behunyva rohannak az orosz medve szájába; s mint rothadt almát zúzatják szét a fejüket". (A medvének egy sor más állatnév között történő említése azt mutatja, hogy ekkor még nem politikai jelképként értelmezték.)

És a medve jól megragadt az angolok tudatában. Az 1600 körül Angliába érkezett első orosz követet a híradások - élvhajhász életmódját kiemelve - "táncos medve"-ként jellemezték. Később pedig politikai figuraként használták a nagy ragadozót, amelynek az orosz nép belső lényegét kellett kifejeznie - mint például a brit oroszlánnak az angolságot, vagy a gall kakasnak a franciaságot. Az orosz jellemet a medve, generációkon keresztül egy fenyegető és nehezen megfogható dologként jelképezte."

Bennem még él a szülői tiltás, mely szerint a könyvet nem szabad összefirkálni. Elena Panikanova - született 1975. Szentpétervár - úgy tűnik, már rég megszabadult ettől az intelemtől. A művésznő könyvlapokra fest és installációkat készít belőlük.