Oroszok

Képösszeállításunk tárgya az a többnyire szőrméből készült 20-40 cm hosszú, csőszerű viselet, melynek két végébe be lehet dugni a kezet. Bár állítólag olasz találmány, tekintettel arra, hogy télen a kéz melegen tartására szolgál, pillanatok alatt meghonosodott Oroszországban. Anna Karenyinát el se lehetne képzelni a peronon muff nélkül. A XVII. századtól fogva hordták nők, férfiak egyaránt.

Vladimir Tsesler elmúlt hatvan, kopasz, de van copfja és sárga cipőt hord. Fülbevalója is van, meg egy sudár fiatal felesége és egy hatéves fia, akit tavaly, minszki kiállításán ki is állított. Vannak, akik szerint ő a legjobb alkotása.

Végtelenül ötletes, fantáziadús, kreatív és jó humorú művész, akit a hétköznapi dolgok foglalkoztatnak és persze a haza. Budapesti kiállításának megnyitóján - amin a belorusz nagykövet beszélt - találkoztam vele, és kiderült, hogy a művész kedves, szerény ember, bevallottan munkamán.

1999 júniusában találkoztam vele először. Azt mondta hallotta bérigényemet, s míg levegőt vett, én beelőztem és határozottan mondtam, minimum százhúsz ezer. Gyengéden mosolygott. Mosolyában azt éreztem, hogy rám hagyja. Húsz-harminc ezer forint neki igazán nem számított. Gazdag volt és nagyvonalú.

Misával foglalt volt a szombat esténk. Tudtam, hogy érdemes lesz magamba döntenem a sok instantport, és szemcseppet, hogy összerántsam magam. Délután GeraszinaNyina látogatott meg minket egy kis csomaggal: borítékban belépők, és mellette két szép ruha: hogy legyen miből válogatni. Királylányként készülődtem, a tükör előtt illegetve magam kivörösödött szemekkel, halálsápadtan, orrot fújva. Szofi mondta ki végül, hogy mit kell viselni egy igazi bálban: mama, legyen kicsit csillogós, de csak egy kicsit. És ne legyen fekete.

Gingerina sebtiben készülődik:

A második pezsgő: finom volt. Igaz, még az első felénél tartottam, amikor Misa a második körös vörös pezsgős poharakat szorongatva meredt rám: Na?????

A francia főváros orosz divatsalátája új szereplővel gazdagodott, a dél-orosz krasznodari születésű Anasztaszia Romancova bájos személyében. Násztya nemzetközi kapcsolatokat tanult a jogász-közgazdász szülők nyomására, majd a nemszeretem moszkvai külügyes szakmai gyakorlat után szerencséje vot: nővére segítéségével bejutott az Artefakt ügynökséghez, ahol a divathét körüli szervezői munkák után, beütött a nagy lehetőség.