Misával foglalt volt a szombat esténk. Tudtam, hogy érdemes lesz magamba döntenem a sok instantport, és szemcseppet, hogy összerántsam magam. Délután GeraszinaNyina látogatott meg minket egy kis csomaggal: borítékban belépők, és mellette két szép ruha: hogy legyen miből válogatni. Királylányként készülődtem, a tükör előtt illegetve magam kivörösödött szemekkel, halálsápadtan, orrot fújva. Szofi mondta ki végül, hogy mit kell viselni egy igazi bálban: mama, legyen kicsit csillogós, de csak egy kicsit. És ne legyen fekete.

Gingerina sebtiben készülődik:

 A második pezsgő: finom volt. Igaz, még az első felénél tartottam, amikor Misa a második körös vörös pezsgős poharakat szorongatva meredt rám: Na?????

Kapucniba rejtve a fejdíszemet várakoztam a Vigadónál: Misa nem ismert meg. A szálloda előtt már gyülekeztek a selyem-, bársony-, csillogó, uszájos és fátyolos ruhás hölgyek kísérőikkel. Már a kapuban tombolát vettünk, és a második pezsgő és kaviáros előétel után bevonultunk a hófehér-masnis terembe. Kellemes társaságban költöttük el a fogásokat, személyesen megismerkedhettünk például magával SörSorhajóhadnaggyal, akit annyira hiányolunk az új formát öltött blogunk kommentelői közül. Az előételként felszolgált hibátlan káposztás és húsos pirozski mellől hiányoltuk ugyan a levest: nekem a sztolovaja-nosztalgia, Misának a mama borscs levese.

A masnis terem:

Kép: tombolát egész este  lehetett vásárolni, a fődíj ékszer volt:

 A következő fogás ízelítőt nyújtott az orosz salátából, de az orosz gasztronómia kevéssé inspirálta a továbbiakban a vacsora összeállítóit: a füstölt lazac mellé ugyan céklás torma volt, de személy szerint céklabundás heringre vágytam volna (szeljodka pod suboj: tejfölös céklasaláta pácolt heringre pakolva). Az ételek finomak voltak, ízlésesen tálalva-porciózva, jól elkészítve: az orosz hangot hiányoltuk csak a szimfóniából. A desszertként feltálalt tiramisú-hoz például már elfogyott a türelmem, inkább vodkázásra adtuk a fejünket: Napóleon tortának jobban örültem volna.

 Ismerkedéshez kiváló terepet nyújtott a lobbi. Volt igazi (na jó, elektromos) szamovár teázáshoz: finom szálas  teákkal:

 A teákat bevallom, nem kóstoltuk meg, mert túl nagy csábítást jelentett az örmény konyak. Csodálatos élmény volt, részemről eddig túl erős italnak tartottam a konyakot, és bizony nem megfelelő pohárból fogyasztottam. Egy tíz éves konyakot igenis konyakos pohárból kell inni, jó társaságban: minden érzékemre hatott, tetőtől talpig, a szívemtől a tudatomig.

 Kedvesen eligazítottak.

Az este fő látványossága a jégszamovár volt, ebből csapoltuk jégpoharakba a vodkát: ami csalódásunkra nem orosz vodka volt. A minőség kárpótolt valamennyire, de sokat töprengtünk azon, hogy miért pont svéd vodkát iszunk. Kellemes játék volt, a csöpögő poharat dobálni egyik kézből a másikba, ismerkedésnél vizesen fogtunk kezet, vagy nem fogtunk egyáltalán. Valaki provokatívan meg is kérdezte tőlem, hogy kellemes érzés-e csöpögve állni.

Nem búslakodtunk sokat, táncra perdültünk, bemelegítettünk az amatőrtánc-versenyhez. A zenekar remekül szólt, külön köszönet az énekes hölgynek.

A nagy megmérettetés előtt kipróbáltuk a koktélos-pultot. Hosszú-hosszú listából válogattunk, remek választékból: természetesen kizárólag vodka-alapúakat kóstoltunk. Garamvölgyi Krisztián (ld. a képen, többszörös díjnyertes) azonnal magával ragadott, jól esett a társaságában támasztani a pultot egy kicsit.  Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a koktélok esetében is állt a tétel: hiányoltuk a valós orosz inspirációt, és alapanyagot (mármegint az a svéd).

Igazi parti-hangulat kerekedett, volt sok társalgás, nevetgélés, ismerkedés, kaszinójáték, Misát párszor lencsevégre kaptam széphölgyek társaságában:

Misa alaposan megpörgette a lányokat, akik a keze-lába ügyébe kerültek, legtöbbször én voltam  a szerencsés kiválasztott. Az amatőr táncversenyről pedig kiderült, hogy nem is igazán amatőr. Először 'profi' bemutató volt, őszintén szólva alig vártuk, hogy vége legyen, azután kedvesen, de határozottan letessékeltek a parkettről, azt állítva, hogy nem csacsa, amit táncolunk. Szerintem valódi pesti-orosz csacsát mutattunk be Misával, sokak örömére.

Az éjfél utáni fogások, programok már nem fogtak rajtunk, egyszerűen jó volt ismerkedni. Végül egy könnyed, tavaszi séta, kávé az Ibolyában, és egy gyors, de annál részegebb látogatás az egyetemfoglalóknál billentette helyre lelki békénket.

Gingerina másnap reggel: