Oroszok

A legnagyobb fej a világon Leniné. A hatalmas bronz szobor, Szibériában, a Bajkál tó nyugati partján fekvő Burjátföld fővárosában, Ulan-Udében található. A Guinness által is jegyzett.

A kommunizmus diadalaként áll a város főterén. 

Hogy mért pont a burjátok építettek ekkorát? Annak idején mindenben versenyeztek a városok, ezt a versenyt ők nyerték.

Az olasz kommunista párt főtitkáráról elnevezett Volga-parti Sztavropol, vagyis Togliatti, az AvtoVAZ, illetve az ott előállított Zsigulikon túl még valamiről nevezetes: történetesen itt található a Hűség emlékműve, a peresztrojka óta a város első nem politikai okokból felállított szobra.

Az imént találtam rá véletlenül egy szép és izgalmas facebookos rajongói oldalra, a "Русская душа. Sentimento ruso"-ra. Magam is hónapok óta hétről-hétre készülök írni az orosz lélekről, de a téma grandiózussága, beláthatatlan mélysége mindig megijeszt és ilyenkor leblokkolok. Őszintén kíváncsi lettem rá, hogy ki az a bátor, aki meri alkalmazni ezt a címet (Az orosz lélek) és főleg, hogy mire…? Aztán amikor az üzenőfalra feltöltött 475 képet megnéztem, döntő többségüknél nagyokat bólogattam és közben dünnyögtem magamban, "hátezaz", "errőlvanszó", "pontosan", "tényleg". Egyszerre volt nehéz - mert sok a jó fotó - és könnyű kiválasztani azt a hármat, amikről tudom, hogy mindazok, akik voltak a valahai Szovjetunióban hasonlóképpen reagálnak majd. Akik pedig nem voltak, azok is, mert tökéletesen látszik rajtuk, hogy az ott egy más, egy karakteres, őszinte, egyszerre naiv és kegyetlen világ.

A világban, s így Oroszországban is egyre több mindennek állítanak szobrot, hát a digitális éra is szép lassan sorra került: 2005. október 5-én Jekatyerinburgban az Iszety folyó alsó rakpartján átadták a Klaviatúra Emlékművét. A hétköznapi felhasználó álma: ütés-, por- és kávéálló. Ugyanis betonból van. Tettek bele anyagot rendesen, à la russe.

A Szovjetunió idejében számos emlékmű fogant a barátság jegyében, ezek jelentős része ma is áll Oroszország területén. Jóval a peresztrojka után, 2005-ben Moszkvában szó szerint is mesés emlékművet állítottak a Barátságnak: a Barátság jelen esetben nem más, mint egy, a szovjet érából hátramaradt brand, mégpedig egy ömlesztett sajt neve. Nézzük tehát a posztmodernnek tűnő sztorit arról, hogyan barátkozhatott meg egymással a róka és a holló, akik között mi más lehetne a kapocs, mint a sajt.