A Szovjetunió idejében számos emlékmű fogant a barátság jegyében, ezek jelentős része ma is áll Oroszország területén. Jóval a peresztrojka után, 2005-ben Moszkvában szó szerint is mesés emlékművet állítottak a Barátságnak: a Barátság jelen esetben nem más, mint egy, a szovjet érából hátramaradt brand, mégpedig egy ömlesztett sajt neve. Nézzük tehát a posztmodernnek tűnő sztorit arról, hogyan barátkozhatott meg egymással a róka és a holló, akik között mi más lehetne a kapocs, mint a sajt.

Az emlékmű

Az emlékmű Krilov híres, A róka és a holló című állatmeséjének főszereplőit ábrázolja: a kibékíthetetlen ellenségek összeölelkezve ülnek egy tuskón, ölükben a 200 kilogrammos, 1x1,5 méteres paraméterekkel rendelkező bronz Barátság-sajttal. Orosz léptékeknek megfelel, az kétségtelen.

Diadalmenetét 1964-ben kezdte a Barátság sajt, s 2004-ben, az indulás negyvenedik évfordulója kapcsán merült fel az emlékműállítás gondolata. Annak rendje s módja szerint ki is írták a pályázatot, a zsűri soraiban olyan neveket találunk, mint Valentyin Judaskin (a későbbi 2008-as katonai egyenruhareform egyik központi alakja), Nyikasz Szafronov és Viktor Senderovics (az egykori magyar Uborka sorozat orosz megfelelőjének szellemi atyja). A verseny megihlette a hírhedt Luzskov-barát moszkvai városrendezőt, Zurab Ceretelit is, a 150 benyújtott pályázat közül azonban az Alekszej Szemjonov és Marina Leszkova által megálmodott A róka és a holló nevű kompozíció vitte a prímet, melynek megvalósítása ötszázezer dollárba (!) került a Karát tejipari vállalatnak. A szobrot 2005 szeptemberében a moszkvai sajtfesztivál idején leplezték le a Rusztaveli utca és az Ogorodnij köz sarkán.

A klasszikus kiszerelés

2008. január 30-án ismeretlenek kilopták a sajtot a róka és a holló öleléséből, akkoriban azonban nem ez volt az első a szoborlopások közül: lába kélt a Puskin-emlékművet körülvevő láncoknak és ekkor vették ki Csajkovszkij kezéből is a karmesteri pálcát. (Bár ennek Csajkovszkij valószínűleg inkább örült volna, hisz a visszaemlékezések szerint nem szenvedhette a karmesterséget.) Néhány nap múlva hóeltakarítás közben ráleltek a sajtra a szomszédos üzem falánál. A tolvajoknak a jelek szerint nem sikerült felmérniük a Barátság valódi súlyát.

Sajttalanul

2009. december 18-án tovább népszerűsítették az emlékművet. Ezúttal egy politikus, mégpedig a Zsirinovszkij-féle liberáldemokratának bélyegzett párt tagja, Szergej Abelcev találta azt mondani, hogy Moszkvában még a sajtnak is emlékművet állítanak – ahelyett, hogy a rendteremtés szimbólumának, Felix Dzerzsinszkijnek a szobrát állítanák vissza a Lubjankára.

Érdekesség, hogy az ifjú házasok körében gyorsan gyökeret vert a hagyomány, hogy közvetlen az esküvő után elzarándokoljanak a szoborhoz, hogy a jövőben békés, boldog családi életük legyen. Ezt a kezdeményezést a tejipari vállalat is felkarolta: minden idelátogató ifjú pár egy kosár sajtot kap a gyártótól, amiből természetesen a híres-hírhedt Barátság sajt sem maradhat ki.

A dobozos változat

A termék népszerűségének egyik oka "a szovjet" és az állandóság iránti nosztalgiában keresendő, ugyanakkor nem kevésbé fontos tényező az sem, hogy olcsó és mégis fogyasztható. Különösképpen ajánlom a "letisztult ízek" kedvelőinek. S nem árt sietni, a gyár sajnos csőd közelében áll(t), s ha nem is lesz vége a Barátságnak, valószinűleg komoly jogi viták felmerülése várható az örökséget illetően.