Tavaly láttam egy kiállítást, amin az orosz hangművészet úttörőit mutatták be az 1900-as évek elejéről. Zeneszerzők portréira, kottákra, közönséges hangszerekre számítottam. De a kiállítás furcsa mód elsősorban nem zenészeket, hanem feltalálókat, újítókat, mérnököket mutatott be. Kreativitásuk, találékonyságuk és bátorságuk megindított, lenyűgözött. Közülük is a legkiemelkedőbb, Leon Tyeremin orosz fizikus, zenész, mérnök és kém. Karizmatikus figura.

Az általa 1919-ben feltalált hangszer, a theremin külsőre egyáltalán nem emlékeztet egy átlagos hangszerre. Nincsenek húrjai, billentyűi, vagy üthető felülete. Tulajdonképpen egy doboz, amire két antenna van felszerelve. Az egyik vízszintesen patkó formájúra hajlítva, a másik függőlegesen egyenesen áll, mint a cövek, és ezek együtt a tér elektromágneses rezgéseire reagálnak. A rezgéseket az előadó apró mozdulatokkal, kezének mozgatásával idézi elő anélkül, hogy magát a szerkezetet megérintené. Persze a dobozban is bizonyára fontos dolgok vannak, csak azt nem láttam. Az élvezetet kiváltó inger nem csupán fülünkön, hanem - az előadó gesztusainak eleganciájától, finomságától függően - szemünkön keresztül is érkezik hozzánk. Akit érdekel a jelenség fizikai magyarázata, a wikipédián megtalálja (az oszcillátor, az antenna, a frekvencia és az interferencia összefüggései tekintetében). A lényeg, hogy a két antenna közül az egyik a hang frekvenciáját (magasságát), a másik az amplitúdóját (a hangerejét) szabályozza. Az erősítő miatt, mondjuk azokban az időkben nehéz lehetett felvinni magunkkal a villamosra, de a mai példányok már hordozható méretűek.

Tyeremin, 1920-ban

http://www.youtube.com/watch?v=w5qf9O6c20o&feature=related

Adele „Rolling in the Deep” feldolgozása, napjainkban

http://www.youtube.com/watch?v=mW0B1sipLBI&feature=related 

Tyeremint egyébként 1927-ben, maga az orosz titkosszolgálat küldte a hangszerrel propagandakörútra Európa legnagyobb operaházaiba és koncerttermeibe. És ha ezt mézesmadzagnak szánták, akkor be is jött, mert a sikerre való tekintettel Tyeremin meghívást kapott Clara Rockmore hegedűművésznőtől New Yorkba. Így vált a szerény orosz mérnök néhány héten belül amerikai sztárrá. Évekig élt is ott, de Lavinia Williams afro-amerikai táncosnővel kötött házasságát a KGB botrányosnak találta, s mivel a professzor nem volt hajlandó elválni, 1937-ben a titkosszolgálat elrabolta és hazavitte. Moszkvában bíróság elé állították és szibériai kényszermunkára ítélték. Tizenhárom év után egy speciális, tudósok számára épített moszkvai börtönbe, majd házi őrizetbe került. Csak 94 éves korában térhetett vissza New Yorkba, ahol újra találkozott az idős Clarával, aki még akkor is eredeti - antiknak számító - hangszeren játszott, mert szerinte az újaknak nincs annyira szép hangzásuk. Tyeremin, A Radio City Music Hallban  adott közös koncertjük után egy nappal halt meg.

Kalandos, hihetetlen fordulatokkal teli életét 1995-ben meg is filmesítették.

Claraval húszas éveiben.

Hetven évvel később.