Dobd el a netet, és bérelj egy helyet a Puskin moziban csütörtöktől, mert fejestül beterít az orosz újhullám. A filmek egyenesen Szocsiból érkeztek, az új alkotóknak szervezett filmfesztivál, a Kinotavr 2o12-es válogatásából, illetve néhány korábbi, és egy bónusz alkotás: a Ködben most indul országos útjára filmpremierként.

„Ismeretlen rendezők, részben ismeretlen színészek, és úgy tűnik, hogy a tavalyi, 2o12-es évben egy olyan erős mezőny jelentkezett szinte egy időben, hogy az felér egy forradalommal itt a filmművészetben.”  - Répás Ágnessel beszélgettem az orosz filmnapokat szervező Budapest Filmtől.

Gingerina: Mi az, amit az orosz filmek tudnak nyújtani a magyar közönség számára?

Répás Ágnes: Azt gondolom, semmit nem tudunk arról, hogy az elmúlt húsz évben mi történt Oroszországban, ahol talán nagyobb változások történtek, mint nálunk. A kortárs orosz életről semmit nem tudunk. A nagypolitika szintjén van néhány hír, de a kultúráról nagyon-nagyon keveset hallunk. Ugyanakkor, mindenkinek van néhány régi orosz filmemléke, ami maradandó.

Számomra döbbenetes felismerés volt, hogy az ottani problémák sok szempontból hasonlítanak a mi problémáinkhoz, miközben persze sok szempontból mások is a filmek tükrében. Ilyen például az a kérdés, hogy a nyolcvanas évek óta felnőtt generáció már semmit nem tud a múltról, olyannyira, hogy a történelem tanulmányai során szerzett ismeretei is sekélyesek, erről szól a Mai Mesék (Short Stories), avagy Raszkazi. Nem tudják, ki volt Viszockij, Trockij, Lenint sem tudják nagyon elhelyezni korban sem, és semmit nem tudnak a Sztálini évekről. Itthon is küzdünk ezzel a problémával, hogy mit tudnak erről az országról a fiatalok: hogy hol élnek, mi a múltjuk, mik a problémáik.

 A másik film, amire felhívnám a figyelmet, az a Za Marxa (Marxnak). A történet elég egyszerű. Meglehetősen kizsigerelt – csaknem mintha száz évvel ezelőtti állapotokat látnánk, annyira – körülmények közt dolgozó gyári munkások megpróbálnak egy független szakszervezetet létrehozni, és ez nyilvánvalóan a tulajdonos érdekeivel ütközik. Itt kapunk némi képet az oligarchák világáról is, ami egyébként ritkán jelenik meg a filmvásznon.

A többi film általános emberi problémákkal foglalkozik, és mindegyik elgondolkodtat válogatás nélkül. A Zsity (Élni) a halál kérdésével foglalkozik, három történetet visz végig: katarktikus élmény. A Lázadás napja (Gyeny ucsityelja) nagyon érdekes film: egy Jeszenyin-rajongó középiskolai irodalomtanár egy napját látjuk. Kedvencem a Legyen meg az ő akarata (Docs), ugyancsak katarktikus élményt nyújt. Mindegyik film olyan helyszínen játszódik, amiről nem tudunk semmit: kisvárosokban, kisfalvakban, kis mikrohelyszíneken, amiket nagyon hitelesen mutatnak be.

 

Gingerina: Tehát a kicsitől a nagyig: az oligarcháktól a kisemberekig merítenek. Az volt a benyomásom, mintha dokumentumfilmekről lenne szó. Ez tendencia az új orosz filmeknél? Vagy ez a mostani filmnapok tudatos válogatása?

Répás Ágnes: Ha mondhatjuk, hogy ez az öt film a legerősebb ebből a hullámból, akkor azt mondom, hogy igen. Ugyan fikció mindegyik, mert van egy megírt forgatókönyv, színészek játszák (bár néha amatőr szereplők is megjelennek), de az a benyomásom,  mintha párhuzamosan néznék egy dokumentumfilmet, és belehelyezve egy fikciót. Ez mind az öt filmre igaz.

Gingerina: Jövőre is lesz orosz filmhét?

R.Á: Most csak filmnapokat rendeztünk meg, tekintve, hogy még mi sem tudjuk felmérni, hogy mekkora lesz az érdeklődés, de a távlati célok közt az szerepel, hogy idővel filmhétté váljon a rendezvény, kiegészülne zenével, kiállítással, tehát, egy kicsit komplexebb bemutatását tervezzük az orosz kultúrának.

Remélem, hogy ez egy olyan indulás lesz, amit fogunk tudni folytatni évről évre. Nagyon kevés forgalmazó próbálkozik orosz filmmel. Remélem, hogy a forgalmazók figyelmét is fel tudjuk itt hívni, hátha kedvet kap valaki ahhoz, hogy elkezdjen egy alkotás forgalmazásával foglalkozni, és bekerülhet a moziműsorba. Itt egy-egy alkalommal lesznek ezek a filmek.

Utoljára a (J)Elenát láttam, mint mai orosz nagyjátékfilmet teljes jogúan a hazai mozik filmkínálatában, nemzetközi díjainak köszönhetően. Jó hírt kaptam, továbbadom: Puskin Mozi, Orosz Filmnapok, április 25-28. Végre nem online kell orosz filmet nézni.