Hogyan igyunk forró teat, anélkül, hogy megégetnénk a kezünket? Öntsük podsztakannyikos üvegpohárba, így az üveget körülölelő fémborítás  megvédi a kezünket a hőtől. Nemcsak az orosz, ill. szovjet vasút utasai számára ismert teázási kellék ez, itthon is találhatók még régiségkereskedőknél, ócskásoknál, illetve otthonokban a régi időkből idekerült, szovjet témájú ornamentikával diszített podsztakannyikok. Kedvenc darabom azonban mai gyártású, az orosz piac számára készült (igaz ez már made in China, és németországi cég gyártatja) ezüstözött nikkelbe foglalt kávéscsészé.

Ez a remek darab talán kissé funkciótlannak tűnhet, hiszen a fémborítás eredetileg az üvegpoharat védte, a porceláncsészét a fülénél szoktuk megfogni. Azért a legközelebbi vonatozáshoz magammal viszem, hiszen állva inni, illetve a forróvizet a rázkódó vonaton átvinni a folyosón álló szamovártól a fülkéig nem egyszerű dolog. Az is igaz, hogy ilyenkor instant kávét iszik az ember magasabb pohárból, bögréből.

A podstakannik (подстаканник), szószerint pohár-alátét, a forradalom előtt, a tizenkilencedik század végén terjedt el az oroszországi vonatokon. Mégis, leginkább a szovjet időket juttatja eszünkbe, hiszen a legtöbb változat ez alatt a hetven év alatt készült. A podsztakannyik remek felületet jelent az alkotás, illetve a művészet propaganda számára, ki ne emlékezne, leninfejes, sarlókalapácsos kompozíciókra. A legszebbek talán az art deco húszas-negyvenes éveinek darabjai, bár a késői, hetvenes évek barokkos változatai is szerethetőek.

A korabeli gyár ma is készít, megrendelésre, podsztakannyikokat, szinte bármilyen logóval. A kivitelezés esztétikailag erősen vitatható, a design sajátos ötvözete a nosztalgikusan barokkos hagyománynak és a mai ékszertrendek, illetve grafikai tervezésnek.

 Oroszország túl közel van és túl nagy ahhoz (a történelmi viszontagságokról nem is beszélve), hogy ne legyen minden házban pár olyan Oroszországból vagy a Szovjetunióból származó tárgy, amihez fontos, érdekes emlékek ne fűződnének. Lehet az a legkülönlegesebb vagy a legközhelyesebb szuvenír, egészen hétköznapi használati tárgy vagy éppen egy jó ebéd: a lényeg, hogy lehessen róluk mesélni. Új rovatunkkal az a célunk, hogy minél több ilyen tárgyról írjunk, minél több ilyen emléket osszunk meg egymással. Ha van olyan tárgyad amiről szívesen írnál, emléked, amit szívesen osztanál meg a blog olvasóival, írj nekünk az azoroszok@gmail.com címre. A jövőben rendszeresen szeretnénk szemezgetni a ti leveleitekből.