91 évesen meghalt Szigurd Schmidt, az utolsó moszkvai értelmiségi. Ha valaki nem ismerné, neve alapján azt gondolhatná, hogy valami német kémhistóriába csöppentünk, de nem: Szigurd Ottovics Schmidt egész életét, de tényleg-tényleg az egész életét az Arbaton töltötte, nem is akárhogy. De előbb a családról.

Szintén híres apja, a félig német, félig litván, tehát teljesen orosz Otto Schmidt matematikus, sarkkutató, asztronómus és Pamír-feltérképező a szovjet tudományos élet ünnepelt sztárja volt. Sokoldalú érdeklődése nyomán egyértelmű volt, hogy ő a legjobb választás a legendás, a mai napig tömegesen vásárolt és használt Nagy szovjet enciklopédia főszerkesztői posztjára. Három feleségétől három fia született, sajnos az utóbbi öt évben meghalt mindhárom. Középső fia, Szigurd szintén tudós lett: történész.

Életéről, családjáról, munkájáról mesél

Kutatási területe Rettegett Iván és kora volt, de nem ragadt le a saját témájánál, a történelemtudomány módszertana és taníthatósága ugyanúgy érdekelte. Zavarbaejtően nagy tudása, elegáns előadásmódja és humora miatt az egyetemi előadásai zsúfolásig teltek, diákjai imádták, az orosz történelemtudomány mai alkotói közül szinte mindenki a tanítványának nevezi magát. De ami miatt igazán híres lett, ami miatt egész Moszkva ismerte és szerette az más volt.

Szigurd Ottovics legfontosabb témája, élete legnagyobb projektje: Moszkva. Ha valakit helytörténésznek nevezünk, hajlamosak vagyunk lekicsinylő értelemben használni a kifejezést, kerületi archívumokban matató, lesajnált figurák jutnak az eszünkbe. De Szigurd Schmidt Moszkva helytörténésze volt, ami azt jelentette számára, hogy egész Moszkvát, a teljes történetét és minden fontosabb figuráját meg akarta ismerni. Akiknek volt szerencséjük beszélgetni vele, vagy csak előadásait hallgatni, mind arról számoltak be, hogy ez sikerült neki. Apjától örökölt szenvedéllyel vetette bele magát a saját enciklopédiája szerkesztésébe: Moszkva enciklopédiájában 11.500 személy életrajzát találjuk, akik hatással voltak a városra; minden egyes életrajzot személyesen írt meg vagy javított ki, munkatársai legnagyobb megdöbbenésére mindegyiket sokkal jobban ismerte, mint az adott téma kutatója. Megszervezte Moszkva kutatását, a helytörténészek hálózatát, és persze iskolát is alapított számukra. Az orosz helytörténet-kutatás az ő hatására második nagy korszakába kezdett. Az elsőt ő maga is elemezte, a 20-as évek helytörténetláza annak volt köszönhető, hogy azok a komoly orosz történészek, akik nem tagozódtak be ideológiailag a szovjet rendszerbe, itt találtak maguknak menedéket. A mai felvirágzás inkább elméleti megfontolású: a nagy narratívák lecsengése a történészeket is a kis történetek felé fordították. A sors iróniája, hogy az orosz történészek a posztmodern kor divattémái elemzése során a sztálini időszak nagy történészeire tudnak támaszkodni.

Szigurd Schmidt élete utolsó napjáig Moszkván dolgozott, az enciklopédia szerkesztőségi értekezletére várták a kollégái, amikor kapták a szomorú hírt. Habár használt számítógépet, internetezett is, az írásait írógépen pötyögte, ezért barátaitól nehezen beszerezhető írógépszalagokat kapott ajándékba. Vittek a sírjára is, nem csodálkoznék, ha ebből városi szokás alakulna ki.

A facebook-oldalunkon kedvenc dalával búcsúzunk Szigurd Ottovicstól.