Oroszok

Hétvégén polgármestert választanak Moszkvában, 10 év után először. Persze lefutott a meccs, marad az eddigi, Putyin által kinevezett, most választások útján legitimálandó Szergej Szobjanyin.

Ugyan van másik 5 jelölt, közülük csak egy igazán érdekes, a parlamenten kívüli ellenzék emblematikus figurája, Alekszej Navalnij. Sokáig kérdéses volt, hogy egyáltalán indulhat-e, sikkasztásos ügyben járja a bíróságot, de úgy tűnik, hogy nem akarnak belőle mártírt csinálni: egy börtönbezárt politikai vezető több bajt tud okozni, mint egy választásokon legyőzött. Szobjanyin a kampányát arra fűzte fel, hogy mennyit épült-szépült-bővült Moszkva az ő ideje alatt (sokat) és hogy Navalnij fúj-fúj. Navalnij közben a metrón és az utcákon nyomul, a blogjában irogatja a leleplező posztokat Szobjanyin ingatlanügyeiről.

Navalnij támogatóit szokták kreatív osztálynak is hívni, a kampány alatt igyekeznek ezt igazolni, előálltak minden idők legcukibb politikai kampányfilmjével. A reklám élvezetéhez nem kell tudni oroszul, nem kell szeretni Navalnijt, elég annyit tudni, hogy a moszkvai választásokon a szavazat akkor érvényes, ha a szavazószelvény kis négyzetébe pipa, kereszt vagy ilyesmi kerül.  

Ettől még nem fog Navalnij nyerni, sőt, a második helye is meglepő lenne, csak egy rövid ideig kevésbé lesz befeszülős a politikai harc.

Orosz fotóművészek kiállítását nyitják meg ma 17.00 órakor az Orosz Kulturális Központban, az Andrássy út 120. alatt. A tárlat a tavaly novemberben, Moszkvában megnyitott Oroszországi Zsidó Múzeum és Tolerancia Központból érkezik, amely a világ egyik legnagyobb ilyen intézménye.

85 éves korában elhunyt Vagyim Juszov operatőr, Andrej Tarkovszkij első három filmjének alkotótársa. A szakmát Borisz Bolcsaktól, Mihail Romm operatőrétől tanulta Moszkvában, és ahhoz képest, hogy 1954-ben végzett, csak 1960-ban, 31 évesen volt vezető operatőr egy filmnél. Viszont az rögtön Tarkovszkij vizsgadarabja volt, az Úthenger és hegedű című rövidfilm. Jól belekezdett. Ezután egyértelmű volt a hosszabb távú együttműködés Tarkovszkijjal, amitől stabil egzisztenciát nem, de művészi kiteljesedést annál inkább remélhetett. Ideális választás volt Tarkovszkij számára, ugyanis Juszov a rendező minden elképzelését, vágyát, álmát sajátos technikai problémaként fogta fel, és a maga által kifejlesztett, felturbózott kamerákkal, mozgatási eszközökkel, stabilizátorokkal oldott meg. No meg persze tehetséggel.

Többször találkoztam már közösségi oldalakon videókkal orosz/ukrán tehetségkutatókról. Összeállítottam az én ötös listámat, ami remélem másoknak is tetszeni fog. Van benne kutya, gyerek, szép nő, szexus, humor és persze ügyesség, tehetség.

Napokig egy rockopera értelmezésén, megítélésén fogunk vitatkozni, erről eszembe jutott, hogy ugyanazokban az években, amikor Szörényi Levente és Bródy János a háromperces daloktól a nagyobb forma felé fordult, néhány orosz művész is pont rockoperában kezdett gondolkodni. Mark Zaharov, a moszkvai Lenkom (ennek a színháznak a neve a rövidítésfetisizmus mintapéldája: eredetileg LENini KOMszomol színház volt, a rendszerváltás után egyszerűen a mindenki által használt rövidítést vitték tovább) főrendezője rájött, hogy a fiatalokat úgy tudja a színházba csábítani, ha valami rockosat mutat nekik, látta a Jézus Krisztus Szupersztár sikerét, ő is ilyet akart.