Oroszok

A január elsejétől tizenharmadikáig tartó napok bizony kiesnek. A régi újév napjáig azt a 12 napot elveszett időnek tekinthetjük az oroszok életében. 40 évvel ezelőtt Andrej Voznyeszenszkij, az egyik legnagyobb orosz-szovjet költő írt is erről egy verset, amit aztán persze jól elfelejtettek volna, ha a 80-as évek közepén nem zenésítik meg, és nem énekli el az akkor éppen fénykorát élő Alekszandr Abdulov színész-sportoló-szívtipró. Persze, kissé lekerekítették Voznyeszenszkij szúrósabb sorait (pl. kikerült a szövegből az, hogy "elsejétől tizenharmadikáig a feleségek nem keresik férjeiket"; és milyen kár, a poszt címadó sora is kihullott), és egy nyálas refrént is írtak hozzá.

Így viszont bekerült az orosz kultúra alapkincstárába, és azóta ragyogó népi feldolgozásversenyek zajlanak minden évben, sőt, jelen pillanatban is a moszkvai utcákon és lakásokon.  

Az eredeti verzió...

és ahogyan azt igazából énekelni kell, konyhában, haverokkal, poharak között.

Sajnos, nincs több alibi, muszáj belekezdeni az évbe. Mi is megigérjük, hogy idén többet írunk, jobban igyekszünk, ilyenek.

Eredeti ötlettel állt elő az orosz-spanyol Solartia Group energetikai cég Moszkvában: a belvárosi Petrovka utcában egy fát ültettek, de nem akármilyet, egy wifi-fát! A burjánzó levelek helyén napelemmel működő fotocellák “teremnek” és ha a szerkezet 150 méteres körzetében leülünk valamelyik kényelmes padra, akkor használhatjuk az ingyen vezetéknélküli wifit. A fa azonban ennél is többet tud: a madárcsicsergést is élvezhetjük, igaz, a hang nem valódi madaraktól származik, hanem hangszórókból érkezik.

A külső energiaforrás nélkül működő találmány gyorsan belepte magát a moszkvaiak szívébe, már csak azért is, mert a fának arra is jut a nap közben összegyűjtött fényből, hogy napnyugta után különböző színekben kivilágítsa magát. Az újdonság a Moszkvai Modern Művészeti Múzeum kertjében tekinthető meg (csak 9 órától este 11-ig van nyitva) és arra a népszerű ötletre épült, hogy "ha a fák ingyenes wifit sugároznának, akkor az emberek még többet ültetnének belőlük, de kár, hogy csak oxigént termelnek". A környezettudatosságra nevelés az egyik fontos feladata a külföldi vállalatokkal is együttműködő orosz cégnek, s a Solartia már több áttörést is elért az alternatív energiaforrások terén. Bár még jócskán tart a nyár, a fejlesztők már a félévig tartó orosz télre készülnek: tervbe vették egy hasonló elven működő wifi fenyőfa felállítását is.

 Fotó: www.english.cri.cn

Duchovny után egy újabb nagy név akadt az orosz filmvilág hálójába. Csak ez nem egy reklám vagy propagandaízű film, Uma Thurman nem az orosz életmódot hirdeti, hanem egy fiatal, tehetséges orosz elsőfilmesnek adott lehetőséget.

Kevin Spacey most már harmadik éve irányítja és szervezi a Jameson First Shot névre hallgató őrületet: három országban (USA, Dél-Afrika és Oroszország) 25 év feletti, de kezdő alkotóktól vártak kisfilmekre ötleteket egészen tágan értelmezhető témákban (pl: Legendás, Humoros vagy Mesés), és minden országból egy győztesnek felajánlották, hogy megrendezheti a filmjét, aminek a főszereplője Uma Thurman. Tavaly Willem Dafoe (az orosz győztes Anton Lansakov filmje a Mosolygó ember), az első évben maga Kevin Spacey volt a főszereplő (Alekszej Nuzsnij Boríték című kisfilmje képviselte az oroszokat). Az oroszok közül idén Ivan Petuhov reklámszövegírónak jutott a lehetőség.

  Ajándék

írta és rendezte: Ivan Petuhov, főszereplő: Uma Thurman

Petuhov a tatárföldi Zelenodolszkban született 1984-ben, a moszkvai Lomonoszov Egyetemen végzett reklámszakon, jelenleg a McCann Moscow szövegírója. Párperces reklámokhoz így aztán már rengeteg szöveget írt, de ez volt az első komoly forgatókönyve. Rendezése meg pláne. Ha megnézzük az alig hét perces filmet, semmi oroszosat nem találunk benne. Persze, simán bele tudom magyarázni, hogy a főszereplőnek azért Grimm a neve, hogy klasszikus orosz beszélő névként utaljon a mesés befejezésre, de ez kissé erőltetett lenne. Inkább az elfojtott érzelmek robbanására mint alapmotívumra utalok.

Amikor az "Így készült" film majdnem olyan hosszú, mint maga a film

Durva, hogy egy sörreklámról politikai vita alakult ki, de ez van. David Duchovny, az X-akták és a Kaliforgia színésze elvállalta egy orosz reklám főszerepét és most áll a bál. A reklám kb. olyasmi, mint annak idején a sárgavillamosos magyar sörreklám: nemzeti identitással támasztja alá/meg a sörivásra buzdítást. Csak annyi a csavar benne, hogy egy ismert amerikai színész szájába adja az orosz büszkeség monológját: hoki, űrhajózás, balett, jeges vízben fürdés, mélázás a nagy orosz tájban - van mire büszkének lenniük, ahogy a végén a pohárköszöntő összefoglalja.

Nem is lett volna semm baj az egésszel, ha mondjuk a szocsi olimpia idején jön ki a reklám, csak közben eltelt néhány hónap és Oroszországot már nem tekintik annyira baráti országnak, így erős kritika zúdult Duchovny nyakába otthonról.  A színészt egyébként a felmenői (meg a sármja, meg az ismertsége, meg a népszerűsége) miatt  kérték fel a szerepre. Csakhogy áprilisban a twitteroldalára azt írta ki, hogy eddig azt hitte, hogy orosz származású, most kellett megtudnia, hogy ukrán. (A wiki oldalán egyébként az szerepel, hogy ukrajnai zsidó volt a nagyapja, tehát bármi lehet.) Ezzel nem lopta be az orosz nacionalista nézők szívébe magát, pedig a nemzeti büszkeségben utazó reklám célközönségének gyaníthatóan nem kis része pont ilyen.

A reklám

Így aztán senki nem veszi észre a finom megoldásokat a két és fél perces kisfilmben. Azt, hogy a filmsztár reklámjának zenéje a Kino együttes Csillag című számának vonósokkal kiherélt verziója, amikor pedig fordulatról kezd beszélni a reklámban, hirtelen a Masina Vremenyi (Időgép) Fordulat számát énekli az elképzelt barátaival, meg a nagyon is valóságos zenekarral, amibe Forrest Gumposan behegesztik a bajszos Duchovnyt.

Pedig június elején, amikor befejezték a forgatást, még vidám volt a hangulat. Duchovny még az orosz talk showba is benézett, hogy az ilyenkor szokásos idétlenségeket elviselje.

Kövess és szeress minket a facebook-oldalunkon!

A moszkvai közlekedés csak félig volt/van kitalálva. A metró például szuper (miközben most gyászolunk, akkor is), a felszíni tömegközlekedés (na, azt próbálja meg valaki közösséginek nevezni) viszont hihetetlenül nem. A lestrapált Ikarusok (már nem sokáig), az elfogadhatónál pont egy fokkal nagyobb tömeg, az önmagukat és másokat veszettül fegyelmező utasok pesti lógásszolidáris hangulathoz képest nyomasztó világa mind arról győzött meg, hogy amit nem érek el metró+gyalog kombinációval, az leesik a térképről. Gyerekként egy dologgal lehetett elcsábítani buszozni Moszkvában mindezek ellenére: a szerencsés jegyek vadászatával. Állítólag trolin és villamoson is ez ment, de azokra már tényleg nem szálltam fel.

Így nézett ki a klasszikus jegykiadó gép a buszokon

Be az ötkopejkásat, jobbra a kart megforgatni, jegy kijön

Gondolom, más nagyvárosban is kialakultak ilyen fura babonák, Moszkvában a következőképpen nézett ki ez: a magán a buszon váltható jegyen található hat számjegyet kellett figyelni, ha az első három számjegy összege megegyezett a második három számjegy összegével, akkor az szerencsésnek számított. Ha félre akartál tenni magadnak egy kis szerencsét, akkor meg kellett őrizni a jegyet, ha azonnal volt szükséged rá, akkor, hamm, jó étvágyat. A 70-es, 80-as évek egyik furcsa tévéműsorában, az "А ну-ка девушки!" (= Gyerünk, nagylányok) című blőd vetélkedőben egyszer az volt a feladat, hogy a szerencsétlen csajoknak egy tekercs buszjegyből ki kellett válogatni a szerencséseket. És persze a matematikusok is rácuppantak a témára, kiszámolták, hogy mennyi az esély a szerencsé jegyre (elvileg 1/18, viszont bekavar az, hogy a sorban jövő számok között nem egyenlően vannak eloszolva a szerencsések.) A leningrádiak persze elirigyelték a moszkvai szerencsét, ezért náluk is volt ilyen, de ott - ha jól tudom - a páros-páratlan számjegyekkel szerencsétlenkedtek. Ennyit a nemlétező moszkvaiságomból eredő nagyképűségről.

Szerencsés jegy

Mindez simán elmúlt volna, elsüllyed szovjet-emlékatlantisszal együtt, ha nincs az Art Lebedev, már megint. Kitalálták, hogy ha már ennyire összekapcsolódott a szerencse és a buszjegyevés, akkor ebből lehet kekszet készíteni. És íme:

Igaz, hogy itt elvész a vadászat élvezete, cserébe minden jegy szerencsés és finom. 

Teával az igazi.

Ha tudtok más városi babonákról, írjátok meg itt kommentben, vagy a facebook-oldalunkon.