Oroszok

...amennyiben nem kell lapozgatni, sem az egeret - vagy billentyűket - piszkálni. Csak dőljünk hátra és nyíljunk meg az érzésnek, amit a következő 3.27 perc hoz számunkra.

Miközben a szombati képgaléria összeállításomra készültem - egy kis beharangozó -, belefutottam egy száznyolc darabos képcsarnokba a moszkvai Nagyszínházról. Lenyűgözött. Csodálatos, részletgazdag képek, amikkel (ha nem is mind a száznyolccal) szeretném megerősíteni - illetve megalapozni - olvasóinkban az elhatározást, hogy érdemes élni a múlt héten említett lehetőséggel. Miszerint az Urániában élő közvetítést nézhetünk meg a két ünnep között, vagy jövő tavasszal egyenesen a Balsoj Tyeatr-ból.

Miután Peter Jackson filmtrilógiája divatba hozta Tolkient, lehetett tudni, hogy Zsákos Bilbo kalandjai is vászonra kerülnek előbb-utóbb. és tényleg, a héten bemutatják a sokak által várt Hobbit-filmet, hurrá. A Gyűrűk ura előzményévé átgyúrt, eredetileg gyerekmesének szánt sztorit eddig leginkább rajzfilmben dolgozták fel, élőszereplős verzió eddig csak egy született, 1985-ben (senki nem fog meglepődni, hiszen ebben a blogban írunk róla) egy szovjet tévéfilmet készített a leningrádi filmstúdió.  A címe: Mr. Bilbo Baggins Hobbit mesés utazása (Сказочное путешествие мистера Бильбо Беггинса Хоббита).

A nyolcvanas évek legbárgyúbb filmtrükkjeit (lásd még: Mesék felnőtteknek) használó, a klasszikus szovjet mesefilmek színvonalát meg sem közelítő bénázás lett belőle. Érdemes a 30. perc környékén feltűnő Gollamot megnézni, a maszkmester úgy tűnik, nem tudta rávenni a színészt komolyabb átváltozásokra. A főszereplő a rajzfilmek és a jacksoni filmek világához szokott szemünknek elég öregecske, de azért elég hobbitos. Az őt alakító színész, Mihail Danyilov ekkor 48 éves, ez az egyetlen főszerepe egész életében, a színházban Gogol Revizorjából Bobcsinszkijt játszotta, mondjuk az tényleg alkalmassá teszi Bilbora. Gandalf kevéssé tűnik komoly varázslónak, inkább idegbeteg bajkeverőnek. De nem ez a mélypont. Minden idők legbénább csatajelenetét egy rajz és egy balett-töredék összemontírozása produkálja (55. perc után) – Jackson vélhetőleg a Hobbit teljes harmadik részét eme pármásodperces történés kifejtésének szenteli. A film nézése közben végig azon gondolkodtam, hogy a könyvek adaptációira kényes Tolkien és örökösei hogyan engedhették meg ezt a verziót. Gyanítom, sehogy.

1991-ben belekezdtek egy rajzfilmes feldolgozásba is az oroszok, de a Hegy kincse munkacímen futó projekt félbeszakadt. A fennmaradt 6 perces elejéből az derül ki, hogy elég hófehérkés elképzeléseik voltak a törpök életéről.  Facebook-oldalunkon megnézhetik az elvetélt Hobbit-rajzfilm töredéket.

Azt talán kevesen gondolnák, hogy már Oroszországban is be kell vetni a hóágyúkat egy tisztességes téli környezet imitálására, nem is egészen erről lesz szó. Egy sokkal sajátosabb „havas csúcsot” (vagy holdbéli tájat?) szeretnék bemutatni, a Moszkvától 82 km távolságra található Voszkreszenk melletti Fehér hegyet, amit a közeli műtrágyagyár melléktermékből, foszforgipszből gyarapítanak napról napra.

A foszforgipsz nem sorolható a klasszikusan környezetszennyező anyagok közé, radioaktív elemtartalma, ami meghaladhatja a természetben előfordulható anyagokét, lehet káros hatással az emberi egészségre, tehát nem is kimondottan ártalmatlan. Nem csak hulladék, hanem az építőiparban is használatos anyagok is készülnek belőle, így tulajdonképpen a hegy egy raktár. Az Urál vidékén nem szokatlan az ilyen hegyek látványa, nem úgy Moszkva környékén.

Az orosz börtönkolóniákban egészen a rendszerváltásig kulcsfontosságú szerepe volt a tetoválásoknak, és bár jelentőségük mára valamelyest csökkent, még mindig könnyen találkozhatunk tetőtől talpig a börtönben kivarrt elítéltekkel. A szakavatott szem egy elítélt egész élettörténetét le tudja olvasni a tetoválásairól, néha még több információt is, mint azt az elítélt szeretné.