A tömegszórakoztatás nagyjai mindig is összefonódtak a politikával. Aki ügyesen forog politikai berkekben, díjakat szakíthat, szereplési felületet kaphat, pozíciókat szerezhet állami, önkormányzati finanszírozású művészeti intézményekben. Ha a tömegeket szórakoztató díva jelentős érdekeltségekkel bír a szórakoztatóiparban és kapcsolódó iparágakban, politika és üzlet menthetetlenül összfonódik.

A Pugacsova család (múlt heti bejegyzés itt) kiterjedt birodalmat mozgat Oroszország-szerte és a határokon túl is, az ex-Szovjetunió oroszajkú közönsége hatalmas felvevőpiacot jelent, nem beszélve arról, hogy nem egyszemélyes brandről beszélünk, és nem is csupán a szűken vett családról, azaz az énekespacsirtaként ugyancsak karriert befutott Krisztina Orbakajtéről (lánya), a lassan kiöregedett, és elhülyülő Kirkorovról, annak  a szórakoztatóiparban futtatott aranytorkú szeretőiről, illetve a beújított férj és annak kapcsolatairól. A gépezet részének lenni akár fejestül, akár csak ’barátként’ megéri. Lásd példának a két és félévtizede még a vörös lobogók és egy hadseregnyi úttörővel és népruhás komszomolistával a háta mögött Lenin, Párt, Komszomol-t éneklő Szofia Rotarut, akivel Pugacsova (akinek egyfajta vagányként betiltott klipje volt) születésnapi banzáján madonnásan összecsókolózik TATU híres Nasz nye dagonyjat című számát előadva (a számot They not gonna get us angol verzióban ismerik az ex-szovjet világon túl).

A klán biztosítja az állandó szereplést, legyen szó talkshow-ról, zenés dáridóról, vagy éppenséggel csilivili koncertről, vagy akár a bulvárban való megjelenésről. Mindez természtesen megtérül. A kis befektetéssel, a régi bevált sémákat aktuális divatokkal óvatosan megbuheráló zenegyártás piaca elképesztően jól fizethet, látjuk ezt felvarrott arcok ’működési költségén’.

A (piaci) pozíciókat azonban mint minden iparágban erősíteni kell a hosszú távú siker (értsd fenntarthatóság) érdekében. Tudják ezt jól a szovjet idők azon szereplői, akik a birodalom összeomlása után ’újrafogalmazták’ magukat, és ügyesen nyerték meg azok támogatását, akik a ’nyerő’ oldalra kerültek, azaz meglovagolták az összeomlást követő vadkapitalizmus/ eredeti tőkefelhalmozás/ zavaros/ razruha viszonyaiban rejlő lehetőségeket, és képesek voltak megúszni/ felülkerekedni a piacot megtisztító gengszter világon. A politikával jóban lenni tehát fontos, mint ahogyan az is, hogy az ember időben észrevegye, mikor kell váltani, és okosan válogassa meg támogatóit. A politikai kampány játszmáiban a kockázattal, a valószínűséggel és az eséllyel kell számolni. Mik a jelenlegi kötődések, és vajon hogyan predesztinálják az egyén jövőbeli pozícióit. Milyen hatással lesz az egyénre a különféle konstellációk bekövetkezése? Vajon tényleg vége lesz a Putyin-érának, ahogy Berezovszkij látja? Valóban a Kreml bábjelöltjei a dúsgazdag Prohorov, akit az üzleten kívül a sport és a nők érdekeltek eddig, avagy az egykor nyíltan Putyin-szavazó Mironov? A két szélsőség, a kisemmizett nyugdíjasok, és a reményvesztett munkanélküli fiatalok kilátástalanságán evickélő Zjuganov és Zsirinovszkij támogatottsága nem tűnik elégnek az elnöki székhez. Az orosz elnökválasztás esetleges kimeneteléről itt.

Az előadóművészeknek kulcszerepük van a politikai PR-ben, rajtuk keresztül lehet egyszerű, jól megfogalmazott, leegyszerűsített üzenetet közvetíteni a 'tömeg' felé. A Gazprom torony kapcsán, a 'művészek', a politika és a gazdaság hármas viszonyát remekül ábrázolja a Sto Gyelaty videója, cikkünkben itt.

A bulvárt is bevonó kampánylázban Pugacsova látványosan letette a voksát az előrejelzések szerint nem jelentősen támogatott, ám a jövőben politikai reményekkel kecsegtető Prohorov mellett. Az elnöki kampány egyik színfoltja volt a tegnapelőtt esti tévéműsor, ahol Zsirinovszkij és Prohorov mérték össze szónoki képességeiket. A legmulattságosabb jelenet, amikor Alla Boriszovna (a Szovjetunió nemzeti művésze) Prohorov támogatójaként tűnt fel a színen és nekiment Zsirinovszkijnak, aki többek közt egyenesen prostituáltnak nevezte a ’művészeket’, a hatalom mindenkori kiszolgálóit. Alla Boriszovna műtétileg kifeszített arca összerándult(!), ám igazi sértésnek az énekesnőcskézést vette. Zsirinovszkij érzelmes kirohanását egészen más fényben látjuk, ha eszünkbe jut, hogy egykoron még színpadon énekeltek együtt:

Messzemenő következtetéseket nyilvánvalóan nem érdemes levonni a két fél egymásra zúdított válogatott szidalmazásából, és a vásári bohózatnak beillő vaskos kiabálásból. A politkai zajon átsejlő erőviszonyok hamarosan átrendeződnek, új fordulatot vesznek. Kiváncsian várjuk a hétvégi voksolás eredményeit.

Folyt köv.