Oroszországi nyaralásaim egyik kedves időtöltése volt a szép, díszes bankók és a manyéták - vagyis érmék - számolgatása, színek és méretek szerinti csoportosítása. Hogy mi mennyibe került akkoriban, a hetvenes-nyolcvanas években arra nem emlékszem, de az rémlik, hogy az 5 rubel már nagy pénznek számított.

A legkisebb papírpénz az 1 rubeles volt. Abból volt a legtöbb. Vidám sárgás, rózsaszín-pirosas színeivel mintha mesepénz lett volna. Semmi komolyság nem volt benne – pedig gyerekként is tudtam, hogy a pénz az komoly dolog -, hiszen a magyar pénzekkel összehasonlítva méreteiben is sokkal kisebb volt. Utazás előtt tizenhat-tizenhét forintért váltottunk egy rubelt.

De igaziból így nézett ki:

3 rubelest csak akkor vittünk magunkkal, ha a vidámparkba mentünk. És az nagy királyság volt, mert - bár ketten ültünk fel mindenre a nővéremmel - egy jó ideig eltartott három rubel elköltése. Szagos, ropogós, friss papírpénzt soha nem láttam. Mindegyiken látszott millió kéz szorítása. A 10 rubelesen is, de talán azon kicsit kevésbé.

Sok érmét őrizgetek a mai napig. Egy-, két-, öt rubelest és rengeteg kopejkát. Egyes, kettes, ötös, tízes, húszas, ötvenes... Többnyire ezeket használtuk. Buszon, metrón és ha fagyit vettünk.

Bár a ma használatos rubel - amit 1998-ban vezettek be a korábbi rubel 1000:1 arányú beváltásával - a régiekkel azonos rajzolatú, számomra mégis elvesztette azt a játékosságot, amit emlékeimben őrzök róla. A megviselt, meggyűrt, mégis nagy becsben tartott kicsi papírpénzekről. Olyan, mintha a pénz mást jelentene ma Oroszországban. (Persze az sem kizárt, hogy én vesztettem el a játékosságomat.)

Az orosz érméket a moszkvai és a szentpétervári pénzverdében verik. 2009 óta 10 rubeles érme is létezik, 2010 óta pedig 1000 rubeles bankjegy is. A mai árfolyam szerint 1 rubelért 7 forintot kell fizetnünk.