Véget ért a divatcég óriásbőröndjének kalandja Moszkva főterén, már a bírságot is kiszabták. Kemény tízezer rubelt kell fizetni a cégnek az állítólagos szabálytalanságok miatt. Legyünk nagyvonalúak, vegyük hozzá a felállítási és szétszerelési költségeket: akkor is megérte. Nincsen olyan orosz ember, aki a történet után ne tudná a márka nevét, a vásárlásokban már most ki lehet mutatni az emelkedést, és gyanítható, hogy az eddigi három orosz bolt mellett soora fognak nyílni a nagyobb városokban. A gigabőrönd egyébként belülről kiállítási tér lett volna, csak nem engedték megnyitni, sebaj, pár kilométerrel arrébb meg fog nyílni, a Vörös téri akció pedig bevonul a minden idők legnagyobb kiállítás-beharangozó rendezvényei közé.

Natalja Vodjanova is megtalálta a számítását a projektben: az ő alapítványához folyt volna be az összeg, amit a kiállítás látogatói kifizettek volna, de miután a kiállítást megrendezik, méghozzá a felhajtás következményeként mérhetetlen számú érdeklődővel, sok-sok játszótér fog épülni szerte Oroszországban.

De az igazi kérdés az, hogy miért váltott ki ilyen dühös reakciót Orlov herceg bőröndjének felnagyított változata. Azt ugye nem lehet mondani, hogy nem való oda, hiszen a Vörös téren minden, de tényleg minden van vagy volt. Nicsak, ott egy temető. Meg egy mauzóleum. És ha az ideiglenes építményeket nézzük, akkor volt már itt focipálya, hokipálya, virágszőnyeg. Akkor talán a divattal van a baj? Nehéz lenne ezt komoly képpel válaszolni, hiszen a Vörös tér egyik oldalát elfoglaló és éppen idén 120 éves GUM (Állami Áruház) egész éves születésnapi bulijába simán belefért nyáron, hogy az egész teret hatalmas trükkös-tükrös kifutóvá alakítsa a Dior.

A 2008-as BL-döntőre készült az egész város

2009 novemberében jégpálya nyílt a Vörös téren

Idén nyáron virágok zavarhatták volna a járókelőket, csak nem zavarta őket

Előkészületek a Dior 2013-as moszkvai divatbemutatójára

De akkor tényleg, mi a baj ezzel a bőrönddel? A luxus. Nyáron talán nem foglalkoztak ezzel annyit az emberek, de jönnek az ünnepek, vásárolni kellene ajándékokat, de nincs miből, erre idedugnak az orruk elé egy gigantikus ajándékdoboznak tűnő tárgyat, és mindenki szembesül vele, hogy van, aki megteheti, hogy ilyen óriási, ilyen gyönyörű tárgya legyen.

Egyébként nagyon hasonlóan zajlott a moszkvaiak hangulatának változása, mint 1996-ban a budapestieké, amikor a híres üdítőitalmárka a legendás karácsonyi reklámjához hasonló módon akarta feldíszíteni a Lánchídat. Minden engedélyt megkaptak, már éppen kezdték volna a híd lemosását, de aztán valamelyik városvédő-politikusnak eszébe jutott, hogy a nemzeti szimbólumokat nem szabadna kiárusítani, kampányba kezdett és pár hét, pár nap alatt az addig semleges, sőt elfogadó közvélemény az akció ellen fordult. Moszkvában is elsősorban politikusok indultak harcba. Pavel Pozsigajlo, aki pár éve még kulturális miniszterhelyettes is volt, és aki idén tavaszal azzal lett az orosz mémgyártók kedvence, hogy azt bírta mondani "egy időre fel kelllene függeszteni az idegen nyelvek tanítását, hogy ne utazzanak el az emberek", különösen komolyan vette a küzdelmet a bőrönddel szemben. Azt nyilatkozta, hogy már meg is vette azokat az eszközöket, amelyekkel saját kezével fogja eltávolítani a bőröndöt. Erre végül nem került sor, ami nagy kár, szívesen végignéztem volna, ahogy a kultúrpolitikus szétver egy kiállítási teret.