Az utcai morál partizánjai

2010-ben az egészen furcsa képződmény, a Наши (= Mieink) nevű, leginkább a hatalom körül sündörgő fiatalok társaságának tekinthető mozgalom vezetői arra jöttek rá, hogy úgy tudnak több embert bevonni, ha beindítanak népszerű, értelmesnek is vélhető projekteket. A Röfik ellenzik néven például fogyasztóvédelmi akciósorozatot indítottak, de van vállakozásfejlesztő, környezetvédelmi, sportos projekt is. És van a StopHam, ami szintén így indult, aztán két évvel később önállósodott. Azt találták ki a fiatalok, hogy megtanítják az autósokat szabályosan közlekedni. Aki volt már Moszkvában, látta azt az őrületet, ami közlekedés címén megy, az értheti, hogy egy ilyen mozgalomnak van létjogosultsága.

StopHam - Állj a Rohadékoknak! így lehetne lefordítani a projekt nevét. Az elmúlt két évben szinte minden héten, ha nem minden nap, egy csapat fiatal kimegy a városba és tilosban parkolókat, a gyalogosokat vagy a tömegközlekedést látványosan akadályozókat, a tömött utakat a járdára felhajtva megkerülni igyekvőket pécézi ki magának. Az egyszerűbb eset az, amikor csak a kocsit találják rossz helyen, akkor csak simán matricáznak, de amit igazán élveznek és ami a nagyobb videómegosztós nézőszámot hozza, az a szabálytalanságon rajtakapott sofőrökkel megvívott csata.

Ilyen matricát ragasztanak az ablakra, amit ha ügyesen rakják fel, csak fáradságos kaparással lehet leszedni.

A matrica szövege öngyalázó, Köpök mindenkire, ott parkolok, ahol akarok.

Azért kell többen menni, mert miközben az első körben egyvalaki nagyon udvariasan felszólítja a vezetőt a szabálytalanság befejezésére, addig egy másik felveszi videóra, a többiek pedig arra az esetre vannak, ha a vezető nekiáll verekedni.

Dmitirj Csugunov, a StopHam jelenelegi vezetője kemény fickó. Hiába gondolja róla mindenki, hogy valakinek a valamije, azért tud ilyen bátor lenni, egy egészen egyszerű családból jött (apja biztonsági őr volt, meghalt, anyja takarító) srácról van szó, akinek az adja az erejét, hogy tényleg nincs mit veszítenie. A 90-es évek óta a moszkvai (és általában a posztszovjet) közlekedés így néz ki: ha van pénzed, hatalmad, kapcsolataid, fegyvereid, akkor bármit megtehetsz, bármit megúszhatsz. Az ebben a viszonyrendszerben szocializálódott vezetők egészen meglepődnek, ha valaki a szabályokra figyelmezteti őket. Ráadásul nem is rendőrök, hanem civil fiatalok. Első meglepetésükben a rajtakapottak általában a szovjet-posztszovjet viszonyrendszerből jól ismert kérdéssel indítanak: Te ki vagy? Kihez tartozol?

Komoly botrányokat is okoztak, eddig Csecsenföld elnökhelyettese, egy moszkvai kerületi polgármester bukott bele a StopHam akcióiba. Az első pár sikeres akció és videó után nagyon sok fiatal önkéntes csatlakozott hozzájuk, így egyre több városban, régióban tudnak akciókat szervezni.

Elég fontos kérdéseket vet fel a működésük, ezt leginkább a feltöltött videók alatti viták mutatják jól. Kell-e, szabad-e. érdemes-e a közlekedési és/vagy általában az együttélési szabályokat civil mozgalom tagjainak számonkérni az állampolgárokon, vagy hagyjuk meg ezt a rendőrségnek? Alkalmas-e egy ilyen szerveződés a deklarált céljuk elérésére, vagy csak pár vezetőjüket segíti hozzá politikai karrierhet? A közlekedésszabályozást érdemes-e mentalitás felől közelíteni, vagy bízzunk a keretfeltételek okosabb kitalálásában? Utóbbi kérdésre eddig határozottan nyomtam a 2. gombot, de Csugunov érvei elbizonytalanítottak, lehet, hogy a durva 90-es éveket nem elég parkolókkal, okoslámpákkal, fekvőrendőrökkel és más finomabb technikákkal a helyes irányba terelni, muszáj a gondolkodásra is hatni.

Klasszikus StopHam akciók