Oroszok

Holnap, február 26-án, este 19.45-től ismét filmet nézünk: ezúttal Viszockij életének utolsó szakaszát felölelő drámát. A film előtt és után beszélgetés lesz, Viszockijra emlékezünk (éppen egy hónapja, január 25-én lett volna 76 éves), és elmesélünk néhány érdekességet a film hátteréről, készítőiről, szereplőiről és utóéletéről. A film, mely sokáig az orosz dvd-kölcsönzési piacot vezette, Viszockij klinikai halálát is bemutatja (többek közt), vajon mihez kezd a hős régiúj életével?

Vajon kit ábrázol a kép?

Közben az orosz farsangi hét, azaz a mászlenyica, második szakaszába lépve finom Sztakan teát iszunk, és házi blinit (orosz palacsinta), illetve olagyjit (orosz minipalacsinta) eszünk, ezzel a hagyományos napszimbólummal köszöntjük a tavaszt és az újjászületést: mihez kezdünk régi-új életünkkel?

A programról, illetve a filmről bővebben itt, a helyszín: Kino Café (Budapest, Szt. István krt. 16).

Előtte: Szasulja és Andrea beszélgetnek Viczai Péterrel, számos Viszockij-könyv szerzőjével, a Tilos Rádió Vosztok című műsorában holnap este 18.3o-tól. Itt lesz hallható, illetve az FM 9o.3 hullámhosszon. Hallgassatok minket!

Honnan ismerős a lány?

Az 1980. július 25-én, 42 évesen elhunyt énekes-költő-színész Vlagyimir Viszockij egy 2010-es közvélemény-kutatás szerint az oroszok 2. számú kedvence volt a huszadik századi kultúrhősök közül. (A mindenek felett álló kedvencet is könnyű kitalálni: Jurij Gagarin, ki más.) Egyszerre volt a nép egyszerű gyermeke, aki mindenkivel, de tényleg mindenkivel tudott egy jót beszélgetni (a legeldugottabb üzbég, ukrán, belorusz, kazah kisvárosban, ahol csak koncertet adott, mindig akadnak tucatnyian, akik váltig állítják, hogy személyesen ismerték Vologyát, náluk evett plovot, amikor errejárt), és egyszerre volt igazi popsztár hivatalosan megjelent nagylemez nélkül: csak neki volt a városban Mercedese, összejött minden szovjet férfi álmával, a francia színésznővel, Marina Vladyval, így aztán külföldre is utazhatott, sokat, és az evidens vodkázáson túl ő még drogozott is. Mondjuk bele is halt.

Két hete vette kezdetét a Colours fesztivál a Kinó Caféban. Most szombaton és vasárnap lesz az OROSZ hétvége, nagyfilmekkel és dokumentumfilmekkel, fergeteges WATTICAN PUNK BALLET koncerttel, és kerekasztal beszélgetésekkel.

Szombat este 18.OOtól Misa8o beszélget Anna Zabojevával (cipőmester, videóművész, ld. interjú Annával itt), Oksana Sarkisovával (CEU/OSA, Verzió), és Georgij Zavalnijjal (teamesterünk, Sztakan teánk szülője). A téma: migrációs minták, egyéni életutak.

Vasárnap este 17.OOtól Gingerina beszélgetek Csillik Dilárával, Irina Molodikovával (CEU), dr. Melegh Attilával (BCE). A téma a posztszovjet térség migrációs dinamikái, migrációs, kultúr-, és szociálpolitikai szemszögből.

Filmek szombaton: 14.oo rövidfilmek, 16.oo Elena (recenziónk itt), 17.oo Anna, Keleti pu/ Picasso gyermeke.

Wattican Punk Ballet, koncert szombat este 2o.oo

Filmek vasárnap: 14.3o Így ért véget a nyaram, 19.oo/ 21.oo Rasskazy

Jegyeket itt lehet rendelni, és a fesztivál honlapja itt.

Köszönjük a meghívást Barta Editnek és Tóth Hajnának!

Találkozunk a Kinóban, lájkolj a facebook-on!

A régi újév második napját ünnepeljük ma este pezsgővel, zenével, filmmel és a blog szerzőivel.

Megnézzük a jampecek és a komszomolisták zenés-szerelmes-könnyes-nevetős összecsapását, majd boncolgatjuk amit láttunk, és pezsgővel konfetivel (mi az? itt olvasd) és kedvenc zenéinkkel mulatunk. Kezdés: este 8, Kino.

A legközelebbi klubbot februárban szervezzük meg, maszlenyicára. A klub ingyenes, de a fenntartásához támogatói jegyek válthatóak.

További infókért szeress a facebook-on, és igazold vissza az event-et!

Budapest, szeretünk téged. Az oroszok

A háborúból hazatérő katonák lemezeket, filmeket, ruhákat is hoztak magukkal. Az évtizedes bezárkózottságban élő oroszok hirtelen szembesültek azzal, hogy milyen színes, izgalmas életet élnek Nyugaton: és tetszett nekik. A hidegháború kezdetével viszont az "amerikai" életmód újból nemkívánatos lett, és azok, akik a hivatalos és félhivatalos tiltások ellenére "rossz" zenét hallgattak, "rossz" táncokat táncoltak, "helytelenül" öltöztek, kemény retorziókra számíthattak.

De voltak olyan bátrak (?), őrültek (?), vagy csak egyszerűen kalandvágyó fiatalok, akik minden tiltás ellenére amerikai módra akartak élni. Persze a moszkvai 50-es években sajátos értelmet nyert az, hogy amerikai életmód. Egy hihetetlen szubkultúra alakult ki. Ráadásul idővel Moszva után Pétervárott is megjelentek a sztyiljagák, sőt, szinte minden nagyobb városban. A negyvenes évek végétől egészen a hatvanas évekig kisebb-nagyobb társaságokat alkotva élvezték az életet. Ami így elsőre nem hangzik túl erősnek, csak közben mindez a sztálini terror legsúlyosabb időszakában és a nem túl széles árukínálatáról híres Szovjetunió területén működött.