Oroszok

Miután Peter Jackson filmtrilógiája divatba hozta Tolkient, lehetett tudni, hogy Zsákos Bilbo kalandjai is vászonra kerülnek előbb-utóbb. és tényleg, a héten bemutatják a sokak által várt Hobbit-filmet, hurrá. A Gyűrűk ura előzményévé átgyúrt, eredetileg gyerekmesének szánt sztorit eddig leginkább rajzfilmben dolgozták fel, élőszereplős verzió eddig csak egy született, 1985-ben (senki nem fog meglepődni, hiszen ebben a blogban írunk róla) egy szovjet tévéfilmet készített a leningrádi filmstúdió.  A címe: Mr. Bilbo Baggins Hobbit mesés utazása (Сказочное путешествие мистера Бильбо Беггинса Хоббита).

A nyolcvanas évek legbárgyúbb filmtrükkjeit (lásd még: Mesék felnőtteknek) használó, a klasszikus szovjet mesefilmek színvonalát meg sem közelítő bénázás lett belőle. Érdemes a 30. perc környékén feltűnő Gollamot megnézni, a maszkmester úgy tűnik, nem tudta rávenni a színészt komolyabb átváltozásokra. A főszereplő a rajzfilmek és a jacksoni filmek világához szokott szemünknek elég öregecske, de azért elég hobbitos. Az őt alakító színész, Mihail Danyilov ekkor 48 éves, ez az egyetlen főszerepe egész életében, a színházban Gogol Revizorjából Bobcsinszkijt játszotta, mondjuk az tényleg alkalmassá teszi Bilbora. Gandalf kevéssé tűnik komoly varázslónak, inkább idegbeteg bajkeverőnek. De nem ez a mélypont. Minden idők legbénább csatajelenetét egy rajz és egy balett-töredék összemontírozása produkálja (55. perc után) – Jackson vélhetőleg a Hobbit teljes harmadik részét eme pármásodperces történés kifejtésének szenteli. A film nézése közben végig azon gondolkodtam, hogy a könyvek adaptációira kényes Tolkien és örökösei hogyan engedhették meg ezt a verziót. Gyanítom, sehogy.

1991-ben belekezdtek egy rajzfilmes feldolgozásba is az oroszok, de a Hegy kincse munkacímen futó projekt félbeszakadt. A fennmaradt 6 perces elejéből az derül ki, hogy elég hófehérkés elképzeléseik voltak a törpök életéről.  Facebook-oldalunkon megnézhetik az elvetélt Hobbit-rajzfilm töredéket.

Fjodor Hitruk, a szovjet animáció megújítója, a legendás orosz Micimackó sorozat rendezője 95 éves korában elhunyt. Emlékezzünk rá legfontosabb alkotásaival.

Gyermekkoromban balerina akartam lenni. Nem azért, mintha annyira mozgékony kislány lettem volna. Sőt. Viszont mély nyomot hagyott bennem az akkori - hetvenes évekbeli - moszkvai Nagyszínház balettelőadása, a Hattyúk Tava. Tudom, hogy csöppet sem eredeti, de ez az igazság.

Az idei Verzió igazi ínyencség volt számunkra, akik kiváncsiak vagyunk Oroszországra. Az elmúlt pár év szűkölködés után, orosz és nemzetközi dokumentumfilmeket láthattunk a régióból, sokféle témában. Ezúttal hármat tudtam meríteni belőle, remélem, ami kimaradt, azt pótolni tudom majd. Bevallom mélyre ment. Mind a három.

Anton itt van

A film megkapó naivitással, bevallott botorkálással indul. Ljubov Arkus, a Szeansz magazin alapítójának, főszerkesztőjének elsőfilmes kísérletét látjuk. Ljubovnak van köze a filmhez, évitzedeken keresztül a film körül mozgott, kritikusként, Filmművészeti Főiskola végzőseként, a filmről szóló hétkötetes mű szerkesztőjeként, és oktatóként a SzentPétervári Állami Egyetemen. Története egyszerre személyes és távolságtartó. Az autizmussal küszködő fiúval, Antonnal való kibontakozó barátsága, személyes kötődése a fiú iránt, törődése, nem szándékoltan kerül a film középpontjába. Az eleinte ridegnek, és egyenesen tolakódónak tűnő kamerás megfigyelés során Ljubov megtanulja érteni, érezni a fiút, végül kameráján keresztül a néző is megszereti Antont, és reszketve figyeli sorsának alakulását.

Kalmükföld előző elnöke, Kirszan Iljumzsinov szenvedélyes sakkozó, multimilliomos üzletember és az UFO-k barátja egyszemélyben. A 9. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon vetített "Egész népemet fogom sakkozni tanítani" című lengyel dokumentumfilmen keresztül betekintést nyerhettünk Kalmükföld mindennapjaiba.