Oroszok

Koncsalovszkij, Mihalkov és egy filmrajongó

Van az Arany Sas, amit a Nemzeti Filmművészeti Akadémia adományoz. Bármilyen jól hangzik az Akadémia neve, ez egy privát cucc; Viktor Vekszelberg pénzeli többek között, és Nyikita Mihalkov mozgatja a szálakat. Januárban volt a díjkiosztó, a Fehér tigris című misztikus-háborús-tankos filmé lett az Arany Sas, de a tatáros-történeti Horda is kapott jó sok elismerést.

Bár Amerikában már 1916-ban kifejlesztették a technicolor filmet, ami a '20-as évektől a legnépszerűbb Hollywoodi mozi alapanyag lett, a szovjet színesfilmgyártásnak meg kellett vívnia a maga harcát, nem utolsósorban politikai okokból. A Toldi és Corvin mozik által tartott Orosz Animációs Filmnapok az idei szezonban az orosz és szovjet filmgyártás kísérleti anyagait mutatják be. Hétfő este az első színesfilmes próbálkozásokból láthattunk válogatást.

A szovjet filmgyártás a '30-as évek közepére ért el odáig, hogy a színesfilmmel kísérletezzen. A vezető kutató Pavel Mersin hamarosan meg is alkotta a "trjohcvetka" rendszert, amely - ha nem értem nagyon félre a helyzetet - az amerikai technicolorhoz hasonlóan három különböző színű negatívra vette fel a filmet, amit aztán újra összerakva el tudták készíteni az első színes pozitívokat. Bár 1936 és '46 között több ilyen technikával készült filmet is gyártott Mersin csapata, az elmúlt hetven évben nagyon kevesek láthatták ezeket a felvételeket, nem utolsó sorban a filmek öregedése és extrém tűzveszélyessége miatt. A digitális techinka fejlődésével azonban az Orosz Állami Filmarchívum munkatársai a kétezres évek végén nekiláttak a felvételek rekonstruálásához, és budapesti bemutatóval az (orosz) országhatárt is átlépték a felvételek. A rajzfilmeket blogunk avatott filmkritikusa, Csonka Anna értékeli:

Felejtsd el a gifet, itt a sokkal jobb, könnyebben készíthető, többet tudó coub.

Anton Gladkoborodov szolíd médiavállalkozásokban utazott évekig, az önmagát alternatív iskolának gondoló theoryandpractice.ru tudásbázist csiszolgatta, ám egyszercsak 2012-ben kitalálta, a barátaival-rokonaival ki is fejlesztette a coub-ot. Nem nehéz megjósolni, hogy hónapokon belül ezzel lesz tele minden közösségi oldal.

A recept egyszerű és működik: fogsz egy 10 másodperces részt bármilyen videóból, zenét teszel alá vagy meghagyod az eredeti hangját, végteleníted - és kész. Néhány példa után már lehet érteni, hogy miért fog erre mindenki rákattanni.

Bár az egésznek az első perctől angol a nyelve, hiszen videószerkesztőről van szó, nem érdemes leszűkíteni a piacot, eleinte természetesen orosz sztorikon gyakoroltak a szerkesztők.

Nyikita Mihalkov táncol (Az államtanácsos című filmből). Miután ez a videó megjelent az orosz állami tévében is, ez számít a coub.com igazi reklámfilmjének.

Az 1963-as születésű Natalja Nyegoda színészetet tanult a moszkvai Művész Színház stúdiójában Oleg Jefremovtól. Ahogy végzett 1986-ban, össze is jött a tanár úr fiával, a szintén színész Mihaillal. Az Ifjúsági Színházban kapott állást, de nagyon nem szerette, kiscsirkéket és malacokat kellett alakítania gyerekelőadásokon, kollégái hisztis, beképzelt nőszemélynek írták le akkoriban. Ezért is volt meglepő, hogy az elsőfilmes Vaszilij Pucsil miért rá osztotta az abszolút főszerepet, a címszerepet az 1988-as Kis Verában. Talán azért volt ilyen bátor a rendező, mert sem ő, sem senki más a forgatócsoportból nem gondolta, hogy a peresztrojka kultikus filmjét készítik, sokkal inkább egy rosszkedvű ifjúsági drámának fogta fel. De az is lehet, hogy látta Nyegoda előző (első) filmszerepét, a Holnap háború volt Zináját, aki rögtön az első jelenetben levetkőzik. Vagy az anyukája, aki rendező, protezsálta be. Ma már mindegy.

Hetven évvel ezelőtt, 1943. február 2-án ért véget a 200 napos sztálingrádi csata a szovjetek győzelmével. A városi és városkörnyéki harcokban összesen kétmillió ember esett el; a világtörténelem legvéresebb csatája eredményeként megfordult a 2. világháború menete, de még több mint két év kellett a békéig.

A fenti fotót Emmanuil Evzerihin, a híres szovjet haditudósító és fotóművész készítette, 1942. augusztus 23-án, a város teljes szétbombázása után. A háttérben a város pályaudvara ég, a kép előterében pedig a furcsa szökőkút maradványait láthatjuk. Három kisfiú és három kislány körtáncot járnak egy krokodil körül, mindezt varangyosbékák nézik tátott szájjal. A kép attól lett híres, hogy a gyermeki ártatlanság, a játékosság, a művészet és a háború kegyetlenségének ellentmondását kevésbé szokványosan, mégis mindenki számára átélhetően tudta megragadni. A sztálingrádi csata menetét ismerő nézőben felmerülhet, hogy talán az is közrejátszik ennek a képnek a szimbolikussá válásában, hogy a veszélyes fenevad közrefogása rímel arra, ahogyan a szovjet csapatok bekerítették Paulus katonáit.