Hetven évvel ezelőtt, 1943. február 2-án ért véget a 200 napos sztálingrádi csata a szovjetek győzelmével. A városi és városkörnyéki harcokban összesen kétmillió ember esett el; a világtörténelem legvéresebb csatája eredményeként megfordult a 2. világháború menete, de még több mint két év kellett a békéig.
A fenti fotót Emmanuil Evzerihin, a híres szovjet haditudósító és fotóművész készítette, 1942. augusztus 23-án, a város teljes szétbombázása után. A háttérben a város pályaudvara ég, a kép előterében pedig a furcsa szökőkút maradványait láthatjuk. Három kisfiú és három kislány körtáncot járnak egy krokodil körül, mindezt varangyosbékák nézik tátott szájjal. A kép attól lett híres, hogy a gyermeki ártatlanság, a játékosság, a művészet és a háború kegyetlenségének ellentmondását kevésbé szokványosan, mégis mindenki számára átélhetően tudta megragadni. A sztálingrádi csata menetét ismerő nézőben felmerülhet, hogy talán az is közrejátszik ennek a képnek a szimbolikussá válásában, hogy a veszélyes fenevad közrefogása rímel arra, ahogyan a szovjet csapatok bekerítették Paulus katonáit.
Jó, de aki a szobrot-szökőkutat készítette, még a háború előtt, az mire gondolt, amikor ezt az egészen fura kompozíciót összeállította? Hogy kerül a krokodil a békésen táncikáló gyerekek közé? Utánanéztem, és van válasz! Kiderült, hogy ilyen szökőkút nem is egy helyen épült, Voronyezsben, Dnyepropetrovszkban is van, már-már tucattermékről beszélhetünk.
A voronyezsi szökőkút. Itt legalább a gyerekek riadtabban mozognak a krokodil körül.
Azt állítják, hogy az egészről Csukovszkij tehet, az ő Az ellopott Nap meséje (megnézhető rajzfilmen) ihlette meg a sajnos ismeretlen alkotót vagy alkotókat. Az a baj ezzel a magyarázattal, hogy a mesében a krokodil szájából a Napot nem vidám kisgyerekek, hanem egy szomorú, öreg medve szabadította ki. Ha már Csukovszkij, akkor sokkal inkább a klasszikus Krokodil című verses blődlije jöhet szóba, annak a végén valóban barátság alakul ki az emberek és a vadállatok között.
Egy biztos: Caricin/Sztálingrád/Volgográd lakói nagyon szerették a krokodilos szökőkútjukat, a háború előtt kedvelt találkozóhely volt,
utána pedig nagyon hamar újra működésbe hozták, miközben a környező házak még romokban álltak.
Aztán az 50-es években máshova került a pályaudvar, így a tér is átalakult, a szökőkutat lebontották. A volgográdi városvezetők az utóbbi időkben nosztalgikus húrokat pengetnek, így arról is szavaztak, hogy a közeljövőben - ha nem is az eredeti helyszínen - visszaállítják a háború egyik jelképévé vált szökőkutat. Aki annyira türelmetlen, hogy nem bírja ki addig, az nézze meg azokat a filmeket, amelyekben szerepel. Az nem meglepő, hogy az Ellenség a kapuknál, bár hollywoodi, de mégiscsak Sztálingrádban játszódó filmben látható. Egy kis gondolkodás után azt is megérthetjük, hogy a Mechanikus narancsban Alex terápiája során miért mutatják neki a szökőkút képét: hogy rettegjen az erőszak borzalmaitól. De az már tényleg érdekes, hogy a V mint vérbosszúban is helyet kapott - úgy tűnik, a Wachowski-testvérek oroszmániája nem csupán a zenére terjed ki, hanem a képekre is.
Ha valaki arra kíváncsi, milyen filmet forgattak az oroszok, milyen rádiós hangjátékot rendeztek az angolok és milyen könyvet adtak ki a magyarok mostanában Sztálingrádról, a facebook-oldalunkon megtalálja az ajánlatunkat (és ha már arra jár, lájkolja is).
Utolsó kommentek