A szovjet veterán és a német asszony hatvan évvel találkozásuk után lettek végleg egymáséi, mert mindig a történelem írja a legmeghatóbb ponyvákat.

Ivan Bivsihet 1943-ban 19 éves korában vitték el a frontra. Mint kiderült, ezredének egyetlen olyan katonája volt, aki jól beszélt németül, ami biztosította gyors előremenetelét. Bivsih karrierjét az ezred szócsöveseként (polkovij ruporiszt) kezdte, a csaták előtt demoralizáló üzeneteket harsogva az ellenségre: „Dojcsen szoldatun, Gitler kaputt!”, de később megtették az ezred tolmácsának, és a háború után nem is engedték haza, hanem kinevezték a türingiai Heyerode falu parancsnokának. Saját bevallása szerint egy hazaengedett SS katona után kutatva tért be a Waldheim család házába, és bár Güntert nem találta otthon, Ivan itt látta meg először későbbi szerelmét, a valószínűleg épp halálra vált Lizát és a két fiatal első látásra szerelembe esett.

Bár a szovjet katonáknak tilos volt tartós kapcsolatot létesíteniük a helyiekkel, Ivan és Liza nem titkolták szerelmüket, gyakran sétáltak karöltve a falu utcáin, és találkoztak kettesben a parancsnoki lakásban. A szerelmeseket azonban kettészakították, először a történelem majd a KGB. ’46-ban ugyanis Ivant hazavezényelték, és nem tudta magával vinni Lizát. Ennek ellenére még tíz évet leveleztek, egészen addig, amíg Ivant be nem hívták a helyi KGB székházba, ahol közölték vele, hogy a közben nyugatra szökött német lánnyal történő levelezése ellenkezik a szovjet erkölcsökkel. Így Ivan hídégető jelleggel írt még egy utolsó levelet Lizának, amiben közölte, hogy megházasodik, és többet nem fog írni.

Ivan alkalmasint tényleg megházasodott (rossz nyelvek szerint az első szembejövővel), bár házassága nem tartott sokáig, és második házassága is gyors válással végződött, igaz út közben azért három gyerek összejött. 30 évnyi magány után aztán lánya megtalálta apja megsárgult leveleit, és rábírta, hogy írjon egy rövid könyvet szerelmük történetéről. A könyv nagy sikert aratott a krasznojarszki Történelmi és Genealógiai Társaság köreiben és a lelkes tagok elhatározták felkutatják Lizát, aki ekkor épp Luxemburgban élt egy nem túl boldog házasságban. Állítólag amikor felhívták Krasznojarszkból, hogy ismer-e egy bizonyos Ivan Bivsihet, könnyek között vallotta be, hogy bizony, élete szerelméről van szó.

  

Szót tett követett, Liza Krasznojarszkba látogatott, és a pár hatvan év után borulhatott ismét egymás karjaiba. 9 nap múlva Liza hazament, és beadta a válókeresetet a válni nem nagyon akaró férje ellen, így a pereskedés két éven át tartott. 82 évesen Liza végre újra szabad volt, és hamar el is költözött Oroszországba ahol rövid időn belül feleségül ment Bivsihhez. Sajnos a házasok boldogsága nem tartott sokáig, Liza 2010-ben elhunyt, de Ivan szíve a mai napig érte dobog.

*

Ha tetszett a poszt, és megnéznél egy videót Ivanról és Lizáról, lájkolj minket a Fészen!