Oroszok

Általános iskolai orosztanárnőm, Berkesi Jutka néni forradalmi szemléletű pedagógus volt. Az orosz főnévragozási táblázatot sem kellett bebifláznunk úgy mint másoknak, hanem nekünk használnunk kellett azt, és beszélgetés közben kötelező volt puskázni a falra kifüggesztett hatalmas tábláról. Így gyakoroltuk- és tanultuk meg észrevétlenül az orosz főnév-ragozást. Azok közé a kevés orosztanárok közé tartozott ő, akik szépen beszélték a nyelvet. Alacsony, vörös hajú, telt asszony volt. Egyszer azzal jött be az órára, hogy az őszi nyelvi bemutatóra egy mesével készülünk, amit beöltözve fogunk előadni az iskola színpadán. Ne féljünk, a szöveg fülbemászó, mint egy dal. Ritmusos, még ha nem is értjük a szavakat, akkor is tudjuk majd énekelni úgy, mint egy dalt. A mese címe, a Telefon, írója pedig egy bizonyos Csukovszkij bácsi, aki egy csudapofa. Én egy gidát játszottam benne, egymondatos szövegem volt, de őszintén mondom, hogy a mai napig kívülről tudom az egészet. Elejétől a végéig. Mert a mese bűbájos - állatok fordulnak kéréseikkel a mesemondóhoz -, a szavak egyszerűek, a mondatok rövidek és a dallam valóban fülbemászó. Utánanéztem az interneten Csukovszkij bácsinak…

Sokan azt hiszik, hogy a cicák mind egyformák. Szőrősek, négy lábuk van és nyávognak. Pedig a macskák érzékeny, odaadó és igen szórakoztató élőlények. Minden egyes macska saját személyiséggel rendelkezik. Természetesen léteznek egy-egy adott fajtára jellemző sajátosságok is. Lustaság, játékosság, okosság, ilyesmi. Sajnos személyesen nem ismerek sok orosz cicát, tulajdonképpen egyetlenegy példánnyal tartom a kapcsolatot, de ő (Mászja, egy Orosz kék) annyira hisztérikus, hogy szeretném-, sőt merem hinni, hogy fajtán belül is akadnak kivételek.

Állítólag nem egyedülálló jelenség az oroszországi, múzeumi négylábú munkatárs, engem mégis meglepett amikor megtudtam, hogy a szentpétervári Téli Palotában cica-őrszolgálat működik. … ö-ö-ö, én csak szerettem volna bemutatni pár orosz macskafajtát, ehhez gyűjtöttem éppen anyagot, s közben olvasom, hogy nemrég tartották meg idén negyedik alkalommal az Ermitázsban dolgozó cicák (örökbefogadó) napját. Utánanéztem. A hír igaz.

Nemrég megkaptuk első igazi olvasói levelünket (mi, az Orosz ok) egyenesen Moszkvából! Egy 36 éves magyar fiatalembertől, aki az ottani Kempinski Hotel cukrászdájában dolgozik. Igazán szerencsés, gondoltam, de mégis hogy került oda? Számtalan sztorit ismerek arról, hogy orosz feleségek Budapesten, de miért megy egy magyar férfi Moszkvába dolgozni? Hát nem tudja, merre van a nyugat? Megkérdeztem őt magát, Szabó Atillát (így írja a nevét).

Mai vendégposztunkat Tóth-Czifra András, politológus, politikai tanácsadó jegyzi. András nagyszerű elemzéseket és kommentárokat ír Oroszországról No Yardstick című blogján, és a Twitteren. Az alábbi cikk átfogó politikai helyzetelemzést nyújt:

"Az orosz politika iránt érdeklődők mögött (és előtt) izgalmas hónapok állnak. A legérdekesebb a jelenlegi helyzetben az, hogy Oroszországban egyértelműen változik valami. Vagy talán már meg is változott. És hogy ez a változás meddig tart és milyen irányba mutat, azt mindenki csak találgatja. Az viszont biztos, hogy fordulópontjához érkezett az orosz politika, ezért érdemes áttekinteni a helyzetet.

Lejárt a társadalmi szerződés

Vlagyimir Putyin több mint tizenkét éves uralma két alapkőre épült. Az egyik ezek közül a gazdasági növekedés szinte már közhelyszámba menő megugrása, amely ugyan Borisz Jelcin regnálásának utolsó éve alatt kezdődött el, mégis Putyin nevéhez köti az orosz társadalom, az ő ideológiájává vált. A régi-új elnök ciklusai alatt az orosz GDP vásárlóerő-paritáson 72%-kal nőtt, a szegénységben élők száma megfeleződött, és beköszöntött a zavaros 90-es évek után az oroszok által annyira áhított stabilitás. A putyini társadalmi szerződés egyszerű volt: a stabilan növekvő jólét fejében az orosz állampolgárok szemet hunytak az állami vaskéz visszatérése fölött a gazdaságban és a politikában, sőt, a legtöbb intézkedéssel talán egyet is értett az erős központi hatalomhoz szokott orosz lakosság. Ezzel a többségnek egyébként valószínűleg jelenleg sem lenne baja. A baj e téren ott alakult ki, hogy a végletekig központosított rendszerből Putyin a stabilitás érdekében szükségszerűen kiiktatott minden rugalmasságot, visszacsatolási, illetve változtatási lehetőséget. Az ország 83 régióját központilag kinevezett kormányzók, a lakosságtól elszakadt, korrupt kiskirályok irányítják, akik sokszor valóban úgy tűnik, személyes tulajdonuknak tekintik az általuk irányított területet. Ha egy ilyen rendszer a változás igényével szembesül, ahogyan az energiahordozók exportjától függő Oroszország a gazdasági világválság alatt, az villámgyorsan elkezdi alulról rohasztani a fundamentumokat. Nem véletlen, hogy már a tavalyi tüntetések előtt is fel-fellángolt néha vidéken a szociális elégedetlenség.