Az elefánt öt pud csokoládét kért

Általános iskolai orosztanárnőm, Berkesi Jutka néni forradalmi szemléletű pedagógus volt. Az orosz főnévragozási táblázatot sem kellett bebifláznunk úgy mint másoknak, hanem nekünk használnunk kellett azt, és beszélgetés közben kötelező volt puskázni a falra kifüggesztett hatalmas tábláról. Így gyakoroltuk- és tanultuk meg észrevétlenül az orosz főnév-ragozást. Azok közé a kevés orosztanárok közé tartozott ő, akik szépen beszélték a nyelvet. Alacsony, vörös hajú, telt asszony volt. Egyszer azzal jött be az órára, hogy az őszi nyelvi bemutatóra egy mesével készülünk, amit beöltözve fogunk előadni az iskola színpadán. Ne féljünk, a szöveg fülbemászó, mint egy dal. Ritmusos, még ha nem is értjük a szavakat, akkor is tudjuk majd énekelni úgy, mint egy dalt. A mese címe, a Telefon, írója pedig egy bizonyos Csukovszkij bácsi, aki egy csudapofa. Én egy gidát játszottam benne, egymondatos szövegem volt, de őszintén mondom, hogy a mai napig kívülről tudom az egészet. Elejétől a végéig. Mert a mese bűbájos – állatok fordulnak kéréseikkel a mesemondóhoz –, a szavak egyszerűek, a mondatok rövidek és a dallam valóban fülbemászó. Utánanéztem az interneten Csukovszkij bácsinak…

Kornyej Ivanovics Csukovszkij 1882-ban született Szentpéterváron. Gyermekéveit Odesszában és Nikolaevben töltötte, s közben szoros barátságot kötött Borisz Zsitkovval, aki később szintén híres meseíróvá lett. Érdekes lehetett az ő gyermek-barátságuk! Csukovszkij mamájával élt akkora szegénységben, hogy még a gimnáziumból is eltanácsolták. Magántanulóként tanult tovább és a századfordulón optimistán tért vissza Szentpétervárra azzal az eltökélt szándékkal, hogy író lesz belőle. És tényleg nem alakultak rosszul a dolgok… Volt újságíró Londonban, járt haditudósítóként Angliában, Franciaországban és Belgiumban. Később, 1917-ben amikor már újra Péterváron élt, felkérést kapott Gorkijtól egy gyerekeknek szóló kiadvány főszerkesztésére. Ekkor kezdte figyelni a gyermek-nyelvet és feljegyzéseket is készített, amit aztán élete végéig folytatott. Meseírói pályáját tulajdonképpen Gorkijnak köszönheti, mert az ő unszolására és bátorítására írta meg első saját mesegyűjteményét. Egyik első híres meséje a Krokodil (1917). Innentől fogva már minden simán ment, Csukovszkijt imádták a gyerekek, elismerték hivatalosan és Oxfordban doktori címet kapott. Egy rossz dolog azért történt vele – de az nagyon rossz –, meghalt tuberkulózisban kislánya, akinek a Csodafalu c. mesét dedikálta 1924-ben. Ő maga 1969-ben, 87 évesen halt meg. Élete végéig gyerekekkel vette körül magát és mesélt nekik.

Az alábbi linken maga Csukovszkij bácsi meséli el a Telefon c. mesét.