Festményekbe mindig jó fektetni: ha véletlenül éppen nem kelendő a piacon, ki is akaszthatjuk a falra, ennyivel is előnyösebb, mint az értékpapír. A válság kezdetekor elég sok orosz milliomos-milliárdos talált rá önmagában a mélyen szunnyadó műgyűjtőre, ami meglehetősen jót tett a forgalomnak, különösen az orosz vagy orosz kötődésű festők képeinek. Alapszabálynak tekinthetjük, hogy elsőosztályú festők másodosztályú képeit, vagy másodosztályú festők elsőosztályú képeit találjuk az aukciókon, az igazi kincsek múzeumokban pihennek, nem pörögnek be a kereskedelmi forgásba. Nézzük a TOP10-et, vagyis a legnagyobb summáért eladott orosz festményeket!

Ha eltekintünk Mark Rothkotól (született: Markusz Jakovlevics Rotkovics), aki 1913-ban, 10 évesen már Amerikába menekült a pogromok elől, így aztán inkább tekinthető amerikai (egyébként absztrakt expresszionista) festőnek, akkor a világ legdrágább 50 képe között csak egy oroszt találunk, ami nem más, mint

Kazimir Malevics: Szuprematista kompozíció, 1916

2008-ban a New York-i Sotheby's aukciós ház segédkezett abban, hogy az örökösök 60 millió dollárért adják el ezt a képet. Malevics örökösei csak nemrégen jutottak hozzá jogos tulajdonukhoz, elképzelhető, hogy a következő években még több Malevics-alkotás kerül piacra.

Az orosz top10-es lista második és negyedik helyén két olyan kép található, amelynek nem szabadna ott lenni. A Guggenheim Múzeum megújítója, Thomas Krens 1990-ben eladott néhány képet a törzsgyűjteményből, köztük Kandinszkij (22,9 millió $) és Chagall (16,3 millió $) egy-egy képét. A mai piaci viszonyokból visszanézve ezt nyugodtan tekinthetjük aprópénzért való elkótyavetyélésnek. Mondjuk Kandinszkij épp most jön divatba, főleg Amerikában és Angliában, Chagall viszont a 90-es évek nagy felfutása után a 2000-es években kezd tömegáruvá válni, befektetői szemmel veszélyes lett. A lista harmadik helyére egy Repin-tanítvány, Alekszej Javlenszkij festménye került. Na, őt az oroszok nem nagyon ismerik, cserébe nem is ők vásárolják, hanem a németek. Igaz, hogy Repin-tanítvány volt, és Kandinszkijjel együtt tanultak Münchenben, de Javlenszkij ott is maradt, elnémetesedett, von Jawlensky néven futott be német festőkarriert. 2008-ban vásárolták meg a képét 9,43 millió fontért.

Vaszilij Kandinszkij: Fúga, 1914

Alekszej Javlenszkij: Sokko széleskarimájú kalapban, 1910 körül

Marc Chagall: Jubileum/Születésnap, 1915/1923

Az ötödik helyen található Natalja Goncsarova jelenleg az egyik legdivatosabb orosz festő, mást ne mondjak, Naomi Campbell is kapott egy Goncsarovát valamelyik oligarchától. Vigyázni kell, mert annyira népszerű, hogy nagyüzemben kezdték hamisítani. A Tretyakov Képtár szakértői másodállásban Goncsarova-képeket vizsgálnak a piacokon. A listára kérült képe 2010-ben kelt el 6,43 millió fontért. Hatodiknak egy újabb Repin-tanítvány, Nyikolaj Fesin képét rangsorolták. Óvatosan bánjunk a 6,95 millió fontos eladási árral, az a pletyka járja, hogy az orosz festményekre specializálódott londoni MacDougall's aukciós ház reklámfogása volt csak az egész. Annyit biztosan sikerült elérni, hogy Fesin - annak ellenére, hogy munkái javarészét 1923-as amerikai emigrálása után festette - vissza/bekerült az orosz kánonba: éppen a héten nyílt kiállítása Tretyakovkában. Maga a mester, Ilja Repin a hetedik helyen szerénykedik, nem véletlenül: az ő képei szinte kivétel nélkül múzeumokban találhatók. A 2011-ben 4,52 millió fontért gazdát cserélő kép igazi botrány volt a maga korában. Repin a párizsi kávézóban egy magányosan üldögélő nőt ábrázolt, ami az akkori erkölcsi felfogás szerint egyértelmű utalás volt arra, hogy a hölgy - khm, nem az úri társaság része. Az orosz kritika annyira lesújtó volt, hogy Repin átfestette a nő arcát megbánóbbra. De így sem kellett az orosz galériáknak, 1916-ban egy svéd gyűjtő vette meg, és első dolga volt a kép eredeti állapotát visszaállítani.

Natalja Goncsarova: Spanyol nő, 1916 körül

Nyikolaj Fesin: Kis cowboy

Ilja Repin: Párizsi kávézó, 1875

A nyolcadik helyen Vaszilij Polenov bibiliai témájú és kalandos sorsú festménye található. A legenda szerint lekéste a Titanicot, de így is 1912-ben Amerikába került, ahol egy egyetemnek ajándékozták. Be is rakták a raktárba és csak akkor vették elő, amikor az egyetem gazdasági vezetői észrevették, hogy az orosz festmények árai kúsznak fel az egekbe. A számításaik beigazolódtak, 4,07 millió fontért sikerült eladniuk. A kilencedik Konsztantyin Szomov képe a válság előtti utoló békeévben, 2007-ben kelt el 3,7 millió fontért. Maga a fetmény kissé olyan, mintha Komar és Melamid rendelte volna meg, az oroszok kedvenc festményét keresve közvélemény-kutatással, hiszen van itt minden: szivárvány, nyírfa, kiránduló család, mi kell még. Londonban rendszeresen tartanak olyan aukciókat, amelyeken csak orosz művészek alkotásait árverezik el. Szomov képe természetesen egy ilyenen talált új gazdára. A tizedik helyen az egyetlen élő festő, Ilja Kabakov képe található. Van, amikor egy jó kritika aranyat ér, itt most ez történt: a kép alján található gyermekversike arról szól, hogyan akarja a festmény főalakját, a bogarat megszerezni egy kisfiú - és ezt a kritikusok igazi posztmodern gesztusként, a gyűjtők és a festmények viszonyára való reflexióként értelmezték. És volt valaki, akinek ez 2,9 millió fontot ért meg 1998-ban.

Vaszilij Polenov: Ki az, aki még sohasem vétkezett?, 1908

Konsztantyin Szomov: Szivárvány, 1927

ILja Kabakov: Bogár, 1985

Siskin, Levitan, Petrov-Vodkin, Verescsagin - akik az orosz képzőművészeti kánonban előkelőbb helyen szerepelnek, mint a TOP10 jónéhány tagja, szintén feliratkoztak a milliós eladási listára, csak hátrébb. Képeik zöme az állami képtárakban, múzeumokban várja, hogy hátha egyszer ők is bekerülnek a vérkeringésbe. És ha az orosz festmények ára így megy fel továbbra is, egy adott ponton el fognak gondolkodni a múzeumok. Előbb-utóbb egy orosz/állami Thomas Krens kezébe veszi a dolgokat.