Silvester Stallone kivédi a tizenegyest, a boldog csapattársak örülnek, a győzelmi mámortól önnön erejét felismerő tömeg körbeveszi őket és kimenekíti a nácik karmai közül. Így ér véget Menekülés a győzelembe című 1981-es film, amit Andy Vajna hozott össze. Azt lehetett tudni, hogy a Két félidő a pokolban című Fábri-film alapján készült ez a hurráoptimista kicsengésű sztárparádé (bezzeg az eredeti, 1961-es verzióban a végén az egész csapatot lelövik), csak azt nem értettem sosem, hogy miért a kapust tették meg főszereplőnek. Persze, egy amerikai színészről nehezen hinnénk el, hogy labdába tud rúgni Pelé, Ardiles vagy Bobby Moore mellett, de a praktikus okok mellet az is kiderült, hogy ez a mozzanat volt a legvalóságosabb az egész filmben. Tényleg a kapus volt a kulcsfigura. Mármint abban a történetben, ami alapján kitalálták ezeket a háborús-focis filmeket.

A nácik által elfoglalt Kijevben járunk, 1942-ben. 1941 szeptembere óta övék a város, így a hatalom jelezni akarja, hogy hosszabb távra rendezkedett be, ezért focimeccseket kezd szervezni. A német, román és magyar katonai válogatottak mellett a németekkel kiegyező ukránok is szerveznek egy csapatot, meg a kenyérgyáriak is összahoznak egy erős csapatot, Start néven. A város lakóinak is leesik, hogy a Start nem más, mint a Dinamo Kijev otthonmaradt játékosai, kiegészülve a nagy városi rivális, a Lokomotív hasonlóan járt focistáival. A Dinamo alapcsapatát még időben kimenekítették Moszkvába, de az idősebbek közül, akik a háború elején rögtön frontszolgálatra jelentkeztek és túlélték a harcot, néhányan Kijevben rekedtek. Hogy megfelelő papírokkal rendelkezzenek, elhelyezkedtek a kenyérgyárban. Amikor a focimérkőzéseket kezdték szervezni, szóltak Nyikolaj Truszevicsnek, a legendás kapusnak, hogy hozzon össze egy csapatot. Ez lett a Start.

A történetet innentől többféleképpen lehet elmesélni. A kanonizált szovjet verzió szerint a Start csapata augusztus 9-én játszott a Flakelf néven kifutó, megerősített német katonaválogatottal. 2:1-re vezettek a németek, a szünetben egy magas rangú katona megfenyegette a Startosokat, hogy nem merjenek nyerni, ők mégis megfordították az állást, 5:3-ra győztek, ami után az összes focistát letartoztatták, majd mindenki meghalt koncentrációs táborban, kivéve Makar Goncsarenko csatárt, akinek sikerült megszökni a táborból. Később a "Halál Meccse" néven elhíresült legendát továbbszőtték, Goncsarenko országjáró mesemondó lett, 1963-ban elkészült a szovjet film is Harmadik félidő címmel. Egy kissé bezavart a képbe, hogy a többi túlélő focista néha szerette volna elmesélni a saját verzióját, de őket hallgatásra bírták. 

Elérkezett a glasznoszty, vele együtt a szovjet hősök deheroizálásának az időszaka, a 80-as évek végétől arról kezdtek írni, hogy semmi sem igaz az egész sztoriból, a focisták ingyenélő katonaszökevények voltak, akiket csak azért tartóztattak le, mert loptak a kenyérgyárból. Közben a német igazságszolgáltatás is beindította a gépezetet: a Hamburg 1973-as kijevi Dinamo elleni Uefa-meccsét követően a hamburgi ügyészség nyomozást indított, hogy derítsék ki végre, mi is történt valójában. 2006-ig tartott a nyomozás, sok részletre fény derült, de a mérkőzés és a kivégzések között nem találtak kapcsolatot. Tudjuk, hogy nem csak egy meccs volt, hanem kilenc. (Ebből kettőt magyarok ellen játszott a Start.) Mindegyiket megnyerték az ex-Dinamosok, ami különösen bosszantotta a német katonai vezetést. A "Halálos Meccs" egy visszavágó volt, ugyanazt a Flakelfet már egyszer elpáholták Truszevicsék. És igen, a visszavágón is győzött a Start, de utána mindenki ment békésen a maga dolgára: még közös kép is készült a két csapat játékosaival. Sőt, még egy meccset játszottak a következő héten a Ruh (a németekkel kiegyező ukránok) csapatával (8:0-ra nyert a Start). Az derült ki, hogy éppen a Ruh edzője, bizonyos Georgij Svecov jelentette fel a Start játékosait, és ezért tartóztatták le őket.

A Flakelf és Start játékosai a "Halálos Meccs" után

Mert kivégzések voltak, ha nem is rögtön a meccs után. Vjacseszlav Szabaldir történész hosszú levéltári kutatómunka után 2009-ben előállt a történet "igaz" verziójával, amit a szemtanúk, dokumentumok, titkos leiratok többé-kevésbé alátámasztanak. Ezek szerint a Dinamo mint a belügyes csapat játékosai közül sokakat már a harmincas években arra képeztek ki, hogy ellenséges területen hogyan szerezzenek információkat. Köztük volt Nyiklaj Truszevics is, meg még páran a Start csapatából. Szabaldir kutatásából az derül ki, hogy a focit és a kenyérgyári munkát arra használták fel, hogy információkat szerezzenek a német katonai alakulatok mozgásáról. A leghihetetlenebb állítása Szabaldirnak az, hogy éppen Truszevicsék derítették ki, majd kalandos úton juttaták el az információt a sztálingrádi csatát megelőző német hadmozdulatokról, aminek jelentős hatása volt a csata kimenetelére, így az egész háborúra. Ennek fényében nem meglepő, hogy amikor a németbarát Svecov lebuktatja őket, akkor az NKVD-nek dolgozó  Tkacsenkót - ráadásul szökni próbált - lelőtték; Korotkih lakásán megtalálták az NKVD-igazolványát (hát, úgy tűnik, nem nagyon figyelt a konspirációs órákon), ő a kihallgatásba halt bele, Kuzmenkot, Klimenkot és Truszevicset csak később, a koncentrációs táborban végezték ki. A csapat egyik tagja, Pavel Komarov kettős ügynöknek bizonyult, Németországban dolgozot a háború végéig, utána Kanadába szökött. Svecovot a háború után letartóztatták, 10 évet ült, utána az egyik kijevi stadionban lett jegyszedő. De nem abban, ahol a háború idején a csapata játszott, azt a háború után átnevezték Startra, és azóta is egy szobor emlékezik meg a kivégzett focistákra.

2012-ben orosz-ukrán-német együttműködésben új filmet forgattak az eseményekről, a Mérkőzés címen. Bár nem Stallone alakítja, itt is a kapus a legfontosabb figura, de itt legalább már értem, miért. Szerdán ezt a filmet vetítjük a filmklubunkban.

 Dokumentumfilm a "Halálos Meccsről".

7:20-nál Kern András, 7:40-nél Garas Dezső tűnik fel a képen, de nem csak ezért érdemes megnézni