Ha nyaralásunk helyszínéül Dél-Oroszországot választjuk, akkor az elsö kérdés, hogyan jutunk el a célhoz. Mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a rokonaim az Oroszországot Ukrajnától elválasztó Kercsi-szoros túloldalàn élnek, sok éves (évtizedes) tapasztalat birtokában megosztom tippjeimet. A szovjet idők legromantikusabb kiruccanása volt Budapestről Trabanttal gurulni le három kemény nap alatt a Fekete-tengerhez.

Legemlékezetesebb élményem, amikor az éjszaka kellős közepén mocsaras lápos talajba süppedt Trabantunkhoz segítséget kellett kérni. Az út kissé hosszabb volt, mint lehetett volna, mert magyar útlevelű útitársakat nem engedtek át Kercsen, szigorúan őrzött, "vörös" zóna volt (katonai bázisok tőszomszédságában). A tengerparton a Trabantnak az egész falu csodájára járt, hiszen a nyugati autóipar soha nem látott remekének számított. Ne feledjük Oroszországhoz képest Kelet-Közép-Európa (is) Nyugat. A térségbe később sem volt egyszerű eljutni a nem szovjet állampolgároknak, a belépés számukra korlátozott (és körülményes) volt, 2-3 évente volt lehetséges. Ezért sokszor apámat hátrahagyva repültünk vörös útlevelünkkel Moszkvából a helyi Anapai járattal. 

A rendszerváltás után az árak csillagászatiak lettek, ez nem sokat változott a mai napig. Hogy a fapadosok végre mikor hódítják meg az orosz piacot (azaz mikor kapnak igazi bebocsáttatást) az kérdéses. Mindenesetre biztatónak tűnik, hogy Kijevbe és Kijevtől keletre egyre olcsóbb lesz eljutni (ld. Wizzair Kijev-Tbiliszi járata). Moszkvából repülni ugyan kényelmes lenne, de életveszélyes. Az Aeroflot szétesése óta, a sok, gyengén ellenőrzött, különböző posztszovjet országok gépei gyakran szenvednek balesetet. Személy szerint rosszul viseltem azt, hogy a legkisebb felhőt is vad turbulenciának éli meg az ember. 

Miután felmértük a kézenfekvőnek tűnő lehetőségeket vizí úton (Törökország, Románia, Bulgária), arra jutottunk, hogy a "vörös" zóna továbbra is létezik. Nem lehet hajón eljutni turistaként Dél-Oroszországba, ha valakinek más a tapasztalata, várom kommentbe. Maradt tehát a vasút. A jó öreg Tisza-Expressz Budapest és Kijev között naponta közlekedik, röpke huszonnégy óra alatt teszi meg az utat. Menet közben lehet pénzt váltani a mozgóbanknál (tréningruhás pasas sok cash-el a zsebében), házi finomságokat venni a megállókban árusító babuskáknál. A kijevi pályaudvar csodaszép, van tiszta zuhany, normális wc, és megfizethető áron egyszerű ételek (borscs a céklaleves, krumpli, husi, halacska), és klasz helyi sör, és szállás. Nos, utána következik az igazi kaland. Az a bizonyos vonat ugyanis hetente csak kétszer közlekedik, jegyet ven rá pedig körülményes Budapestről, helyben árulják, maximum Oroszországban (jól jön egy kinti ismerős, vagy szerencse). Ez a vonat összesen negyvennyolc óra alatt teszi meg azt a röpke távot, az okok a rossz minőségű, elavult sinek, ami miatt sokszor kb negyvennel döcög, és a kimerítő, több mint három órás várakozás az egyik városban, ahol a minszki vagonokat kell bevárni (velük együtt döcögünk tovább). Kárpótlásul a táj gyönyörű, a fülke tágas, remekül lehet mozgásban jógázni a felső polcon is, persze fekve-ülve.

A legjobb vonatélményem a Moszkva-Szocsi járat, literszámra csapolható a forróvíz a szamovárból, isteni lazacderekat ettem kapros krumplival, leveskével, amit igény szerint ki is hoznak, és még dvd filmeket is lehet nézni ágyban (polcon) fekve. Északról Délre haladva, megértettem a markáns különbségeket falvak, városok és természeti övek között, csupán huszonhárom óra alatt.

Krasznodár

A legelegánsabb megoldás eddig a Bécs-Krasznodár repülőjárat volt. Hátránya, hogy fájdalmasan drága. Viszont bérelt Ladát vezetni át Adegeján, a hegyekből le a partra, olyan autópályán, amin nincsenek sávok, mégis mindenki négy vonalban megy, majd lefulladni két kamaz közt, mert kissé túlhajtottam a motort, örök emlék. Anapa felé érkezve gyönyörű utak, falvak váltakoznak, és akad egy-két nyugatias benzinkút is, értsd, van boltja, wc-je, és nem folyik a kerozin. A benzinkutaknál egyébként előre kell fizetni, utána tölteni, és nincs semmi, de semmi egy budin és egy töltőn kívül. Autóval utazgatni buli, azt hiszem kb. negyven autós közül, egy nő fordul elő. A szabályok keményebbek, kreatívabbak, az előzékenykedésemet idegesítő manírkodásnak értékelték. Folyt. köv.