Két elszánt holland, Rob Hornstra fotógráfus és Arnold van Bruggen, öt évvel ezelőtt elhatározta, hogy még jóval a valós téli olimpiai játékok előtt alaposan szemügyre veszik és aktuális állapotában rögzítik Szocsit és környékét. Beutazták a Kaukázust: Abháziát, Grúziát, eljutottak Dagesztánba, Észak-Oszétiába és Csecsenföldre is.

Az üdülők, szanatóriumok, a helyi lakosság szokásai, és az építkezések mellett a nyári tengerparti utazások során Rob Hornstát lenyűgözte a szabadidős mulatós szórakoztatóipar: egy magára valamit is adó étterem, szállodai bár élő, leginkább laptopról, szintetizátorról szóló zenét kísérő előadással szórakoztatja közönségét. Az ismert orosz és szovjet slágerek, negédes sanzonok vodkagőzős vacsorákhoz, napillatú saslikokhoz, és fényes-tejfölös pelmenyihez fogyasztva kellemesen ringatják álomba a fürdőzéstől megfáradt nyaralóközönséget. Némi irigység fog el, mert a Fekete-tenger Kercs-szoros menti partjánál nyaraltamban csupán cédézenéket hallottam, az élőzenei varázs jobb helyeken lelhető fel, amiket idén nem kutattam fel.

A zenétől, énektől, villódzó fényektől megfosztott képek csupaszon és statikusan mutatják be az előadást. A háttér így előtérbe kerül, pontosan dokumentálva az enteriőröket, és álgörög, álfrancia riviéra hangulatukat.

Rob Hornstra a 2o12-es Word Press díjazottja lett fotóiért. A sorozat a nagyszabású Szocsi projekt része, amely egyáltalán nem nyerte el az orosz vezetők tetszését, hiszen nem a hivatalos propaganda tervet követi, megjelenítve a helyi lakosság véleményét többek közt az építkezések, fejlesztések miatt kimaradó víz és villanyellátás, az akadozó közlekedés, és az alacsony bérek, illetve a szomszédos települések ellátottságának hiánya miatt, valamint a rázós kaukázusi háborúk emlékeinek felidézése miatt.

Álljon itt az egyik legismertebb és legnosztalgikusabb dal, a Zelenoglazoje takszi, azaz a Zöldszemű taxi 1987-ben született és Mihail Bojarszkij előadásában vált ismertté (bár számos feldolgozása született azóta).

Beszélgetés Rob Hornstrával itt.