A szovjet reklám születésének körülményei nem sok jót ígértek, mégis, egy szupertehetséges páros szerencsés összeállása azt eredményezte, hogy az 1920-as évek szovjet reklámplakátjai a műfaj klasszikusaivá váltak.

Az éppen most 120 éve született költő, Vlagyimir Majakovszkij szerelmi bánatában megírta egyik legjobb alkotását, az Erről-t, és amikor 1923 elején illusztrátort keresett a kiadáshoz (a kiadó egyébként szerelmének, Lilja Briknek a férje volt, Oszip Brik, akikkel hármasban éltek együtt), rátalált Alekszandr Rodcsenkora, aki éppen a montázs-technika grafikát és fotót ötvöző változatával kísérletezett. Így kezdődött Volgya és az Öreg (Rodcsenko két évvel idősebb volt a költőnél, ennek köszönhette új nevét) munkakapcsolata.

A huszas évek közepén, a NEP ( = "új gazdaságpolitika") idején az állami cégek rákényszerültek, hogy megküzdjenek a konkurenciával; a sajátosan, de mégiscsak működő magánszektor és a (nem túl nagy számban) megjelenő külföldi vállalatok, áruházak, termékek rutinos reklámjaival versenyezve az új, szovjet reklámot akarták szembeállítani. Ekkor merült fel, hogy Majakovszkijt kérjék fel, akitől nem volt idegen az egyszerű üzenetek megfogalmazása, a plakátokon kommunikálás: a polgárháború idején a legendás ROSZTA-ablakok tervezésével már kellő rutint szerzett. A politikai agitációs plakátokkal szemben azonban a reklámoknál nem Majakovszkij szándékosan bénácska rajzai adták a képi tartalmat, hanem Rodcsenko montázsai. 1930-ra vége a NEP-nek, a szovjet reklám hosszabb időre zárójelbe teszi magát, Majakovszkij végez magával, Rodcsenko innentől a szovjet sematikus realista fotózás kitalálásával és művelésével próbálja álcázni fiatalkori avantgardizmusát. Hát, ez nem egy hollywoodi sztori, nincs túl jó vége, de előtte pár évig ez a szuper páros: Majaovszkij, a copywriter és Rodcsenko, az art director reklámtörténelmet ír.

Az Állami Áruház (GUM) a mai plázák üzenetével csábít: mindent egy helyen. És olcsón.

A sörreklámot nehéz ideológiailag helyesen megfogalmazni, de Majakovszkij megtalálta a megoldást: a házilag pancsolt vodkával állítja szembe.

Klasszikus olcsó, de a miénk reklám, a NEP-elleneséget fogyasztói csoportidentitássá alakítva.

Könyvesbolt-reklám, Lilja Brikkel a főszerepben, a kendő átlagos szovjet asszonnyá igyekszik stilizálni őt, kevés sikerrel

Világpiaci ambiciókkal bíró gumitalp

Rodcsenko ezt is viszi magával Párizsba, ahol ezüstérmet szerez reklámplakátjaival 1925-ben.

Szeress minket a facebook-oldalunkon, és ha kedved van, kisfilmeket nézhetsz a fenti szereplőkről.