Oroszok

Oleg Supljak egy fiatal ukrán képzőművész (1967-ben született), akinek képei talán halála után sem fognak milliókat érni, de mindenképpen megérnek egy pillantást. Játékossága - melynek célja a néző optikájának megcsalása - számomra kedves.

Ma van Oroszország Napja, annak tiszteletére, hogy 1990. június 12-én fogadták el az Oroszország szuverenitásáról szóló törvényt. Miután azt senki nem tudja igazán, hogy mit jelent a szuverenitás, meg olyan szép amerikai hangzása is van, így a köznyelvbe a Függetlenség Napjaként vonult be a jeles dátum. Ja, és 1991-ben pont ezen a napon választották meg Oroszország első elnökét, Borisz Jelcint. És ha hozzávesszük, hogy 1991 decemberéig az ország még mindig föderatív szocialista köztársaság volt, akkor elmondható, hogy összességében ez egy szép, fontos ünnep.

Sokszor feltesszük magunknak a kérdést: Miért maradjunk itthon? Az oroszok sincsenek ezzel másképp. Íme hét „nyomós” indok, miért nem érdemes elhagyni Oroszországot.

1. A profetikus. Már az ortodox sztarecek megjósolták Oroszország mesés jövőjét, amikor még maga az Antikrisztus is rettegi majd a szláv népeket összefogó orosz ortodox egyeduralkodót.

2. A transzcendens. 1902-ben a híres-hírhedt jövőbelátó, Edgar Cayce transzba esett, s ekkor a következőt látta: az USA keleti és nyugati partja romokban, Japán teljesen víz alatt, Nagy-Britannia csak félig. Árvíz, vulkánkitörés, földrengés, járványok. Csak Oroszország maradt érintetlen. Mindez a XXI. századra várható. Az emberiség új bölcsője Nyugat-Szibéria lesz, ahol addigra mangó, cédrus, banán és ananász fog teremni.

3. Az édesvízi. A tudósok előrejelzése szerint negyed évszázadon belül katasztrofális helyzet áll majd elő az ivóvíz terén, a tőzsdén még az olaj árát is lenyomja majd a vízé. Oroszország a föld ivóvízkészletének majdnem felét birtokolja, csak a Bajkál-tó a föld ivóvízkészletének 20%-át teszi ki. Avagy: éltető elemünk a víz, Oroszország=víz; vagyis éltető elemünk Oroszország.
 
4. A sarkköri. Az Északi-sark jege egyre csak olvad. Az élővilág szempontjából ez nem a legjobb, ugyanakkor új gazdasági lehetőségeket rejt magában. Egyes számítások szerint a jégpáncéltól megszabaduló területek 586 milliárd hordó olajat rejthetnek magukban. Ezen kívül új hajózási útvonalak is nyílnak majd: a Yokohama és Rotterdam közötti út a ma még Jeges-tenger hajózhatóvá válásával akár 40%-kal lerövidülhet, a kereskedelem mérlegének nyelvét Oroszország javára billentve.

5. A geopolitikai. Földrajzi helyzeténél és méreténél fogva, ahogy azt már Bismarck is hangoztatta, Oroszország a Föld egyetlen olyan országa, amit lehetetlen teljességgel okkupálni. Oroszország lakóit nem lehet a sarokba szorítani, csak beljebb űzni.

6. A kollektív. Az orosz nép kollektivizmusa… régóta halljuk már.

7. A lelki. Ide pedig csak a szokásost Tyutcsevtől:

"Oroszországot, ész, el nem éred;
méter, sing sose méri fel:
külön úton jár ott az élet -
Oroszországban hinni kell!"

Aztán csak nehogy komolyan vegyük mindegyiket!

Ha tetszett a bejegyzés, szeress minket a Facebook-on!

Ourit Ben-Haim a new yorki metróhálózat szövevényes labirintusában bóklászva lencsevégre kapja a kézzelfogható, valós, nyomtatott, papírból készült könyveket és olvasóikat. Nemcsak arra kiváncsi, hogy ki, hanem arra is, hogy mit olvas. Sőt, ennél tovább megy: virtuális könyvtárában ajánlóként is működik az összegyűjtött kötet-tár: egy kattintással lehet rögvest kölcsönözni, vagy megvásárolni a könyveket.

Arra a kérdésre, hogy vajon beszél-e az alanyaival, Ourit egy interjúban azt mondta:

'Gyakran beszélgetek arról, amit csinálok. Ha maga a könyvet olvasó éppen nem is, a többiek körülötte észrevesznek. Igen sokféle szituáció adódik ebből, de nem tudom megmondani, hogy ez függ-e attól, hogy észrevesznek. Előfordul, hogy az olvasó a kattintás után kapja fel a fejét. Ilyenkor elmondom, hogy lefényképeztem, és elmagyarázom, hogy miért tettem.'

A könyv és az olvasó viszonyáról, ezt gondolja:

'Ha valaki olvas, az azt jelzi, hogy a világ felfedezésére törekszik. Bármilyen könyvet is olvasson az illető. Amikor utazó-olvasókat látok, azt látom, hogy ezek az emberek az élet különböző lehetőségeinek leírásait tárják fel maguk számára. Ebben az értelemben minden könyv azt üzeni, hogy az olvasó nagyszerű.'

A virtuális kiállítás címe, The Underground New York Public Library, azaz a New York-i Metró Nyilvános Könyvtára. Lássuk, hogy a földalatti olvasás során az orosz irodalomból mit forgatnak a tengerentúliak a munkahelyük és az otthonuk között félúton:

“Отец-Лес,”  Анатолий Ким

Nabokov: Gyér világ (Pale Fire)

Bulgakov: Mester és Margarita

Dosztojevszkij: Feljegyzések az Egérlyukból

És itt van a lány a kamera mögött, Ourit Ben-Haim:

Egy lájk nekünk a facebook-on és kiderül, hogy mit olvas most éppen Ourit!

Talán a legzavarosabb és legnehezebb időszak volt, bár ki tudja, Oroszországban mindig nehéz volt élni. Ezek, a kor analóg turista fényképezőgépeivel felvett, képek megörökítették azt a feszülő ellentmondást, ami egy világot robbantott fel: sorozatosan bontva elemeire azt. Mit hozott a kapitalizmus betörése, amitől a szabadságot várták? Szabadkereskedelmet?

Gorbacsovi örökség: kígyózó sorok MINDENért:

A moszkvai MacDo megnyitása abszolút ikonikus.

Lehetővé tették a gázpisztoly árusítást:

1993. Halárusok:

Rock-koncert a Vörös téren 1993-ban:

Végtelenített éjszakai élet. 1993.

A Fehér Ház ostrom után. A reklámfelirat: Találkozás Amerikával:

A lottónyertes 1994-ben:

1995.Arbat (sétálóutca Moszkvában):

A válogatást az AdMe szerkesztősége készítette, ebből merítettem.