Oroszok

Június 6-án este, az Esmeralda balett megtekintését követően feleségével együtt jelentette be Puytin válásukat egy interjúban. A házastársak szavai szerint közös döntés született.

Oroszországi nyaralásaim egyik kedves időtöltése volt a szép, díszes bankók és a manyéták - vagyis érmék - számolgatása, színek és méretek szerinti csoportosítása. Hogy mi mennyibe került akkoriban, a hetvenes-nyolcvanas években arra nem emlékszem, de az rémlik, hogy az 5 rubel már nagy pénznek számított.

1913. május 29-én mutatták be Párizsban a Tavaszi áldozat című balettet, amelynek zenéjét Igor Sztravinszkij írta, koreográfiáját Vaclav Nizsinszkij készítette és a Szergej Gyagilev vezette Orosz Balett adta elő. Óriási botrány volt az előadás, a nézők végig fütyültek, ordítoztak, alig lehetett hallani a zenét. Mégis ezt a balettot és ezt az előadást szokás a modern balett megszületésének tekinteni.

Nyikola-Lenyivec, egy kis település, 2oo kilométernyire Moszkvától. Az 'orosz táj' szépségét védi, hogy a település és környékének egy része az UNESCO tájvédelmi körzethez tartozik. A falut szinte menthetetlenül a kihalás fenyegette. Végül a 2oo6 óta évente megrendezett Arch-Stoyanie fesztivál Nyikola-Lenyivec-et feltette a kortárs építészet és design térképére. A fesztiválon ugyanis a land art jegyében, többségében maradandó installációk születnek, melyek organikusan kapcsolódnak a hely által nyújtott természetes környezethez, illetve az itt elérhető forrásokból merítve készülnek.

Kedvencem ez a japán kapszula-szállodák mintájára készült gyors-alvoda. Az eredeti változatban a városi pörgésben a végkimerülés szélén állva dőlhet ágyba a halandó, ám az orosz táj kedvesen hívogató madárcsicsergésében egyfajta kempingként szolgál(hat) ez a sokajtós-kiságyas építmény. A természettel való közvetlen kapcsolatot idézi, mint egy madár a faágon, úgy hajtja álomra fejét a vándor. A szálló az építészekből és formatervezőkből verbuválódott ArhNah Büro projektje. A projekt neve egyébként: 'Az Ön szekrénye' (Vas Skaf). A legszebb benne, hogy öko: azaz újrahasznosított anyagokból készült.

Szergej Bobovnyikov régiségkereskedő és alighanem a sikeresebb fajtából, már ha abból indulunk ki, hogy 2002-es válása után egy több, mint 50millió forint értékű ingatlant vett magának. A 20. század elején épült és az orosz Art Deco stílusjegyeit magán viselő ház rezidenciáit anno természetesen felparcellázták apró társbérleti lakásokká, de Bobovnyikov egy egész lakást megszerezett és ő maga is csak a válaszfalak lebontása után döbbent rá, milyen monumentális a lakás. Állítása szerint ekkor döntött úgy, hogy a Moszkvában ma divatos csili-vili modern dizájn helyett inkább retrósra veszi a figurát és a kora Sztálin-korszak szellemében rendezi be a lakást.