Oroszok

Az elsőről, az első országosról és az első posztszovjet diáktüntetésről írok.

Az első komolyabb diáktüntetés 1876. december 6-án (azaz 18-án), Szentpétervárott volt, a Kazányi székesegyház előtti téren. 300-400 diák gyűlt össze, a rendőrség nem tudta megakadályozni a tüntetést, mert egy ügyes trükköt eszeltek ki a szervezők: Nyikoláj napján misét mondattak Nyikoláj Csernisevszkij tiszteletére (csak a keresztnevet kell bemondani, ezért nem derült ki, hogy a kényszermunkára ítélt filozófust éltetik), és amikor kiáramlott a tömeg a miséről, akkor kezdett gyújtóhangú beszédébe az akkor még ismeretlen bányamérnök hallgató, Georgij Plehanov. A beszéde Éljen a nép! Halál a cárokra! felkiáltásokkal végződött, mire a feldühödött nép és a közben kiérkező rendőrség szétverte a tüntetést, a szervezőket pedig letartóztatták. Plehanovnak sikerült elmenekülnie, viszont kénytelen volt emigrálni; forrófejű narodnyik diákból így lett később az orosz szociáldemokrácia megalapítója, de ez már egy másik történet. A székesegyház elé mindenesetre szökőkutat építettek és pázsitot telepítettek, hogy ne legyen a továbbiakban kedve senkinek itt gyülekezni; hiába, 1917-ig rendszeresen innen indultak a pétervári tüntetések. Ezek közül az 1901. március 4-ei, vérbe fagyasztott demonstráció emléke a Viszockij által is énekelt dalnak köszönhetően a mai napig él.

Történészek vitatkoznak azon, hogy 1917 október 25-én (azaz november 7-én) tényleg lőtt-e az Auróra cirkáló. Az biztos, hogy 1900 májusában bocsátották vízre. Két társával, a Pallada és a Diana cirkálóval együtt az 1896-os haditengerészeti fejlesztés részeként, az angol Talbot cirkáló alapján tervezték és építették fel. Részt vett a csuzimai csatában, ahol az oroszok súlyos vereséget szenvedtek el a japánoktól. Az Auróra megsérült (összesen 18 találat érte), alig úszta meg az elsüllyedést, Manilába kellett menekíteni és ott rendbehozni.

Szentpéterváron társadalmi párbeszédet indítottak a Lahta-Centr-projektben érintett felek szombaton. Európa leendő legmagasabb épülete, a 462 méteresre tervezett felhőkarcoló a Gazprom új főhadiszállásaként fog funkcionálni. A projekt ellenzői több komoly problémára is felhívták a figyelmet, például az építési terület ingoványos talajára. De a Gazprom már októberben megkezdené az építkezést.

"Történelmi paloták, vöröstéglás gyárépületek, a Brezsnyev-éra lakónegyedei, a cári kertek romantikus tájai és napkelte a tengerparton". Ezzel a szöveggel csalogatták a második szentpétervári "velonocs" szervezői a résztvevőket a szombat éjjel megtartott kulturális előadásokkal egybekötött kerékpártúrájukra. Engem meggyőztek (volna).

"A kommunalka a szovjet élet kiváló metaforája: a kommunalkában ugyanis lehetetlen az élet, ugyanakkor másféle élet sem lehetséges, mert a kommunalkából gyakorlatilag nem lehet elköltözni. Ez a kombináció tehát, hogy így élni lehetetlen, de másképp élni is lehetetlen, nagyon pontosan leírja a szovjet életszituációt. A szovjet élet egyéb formái, mint például a láger, nem egyebek, mint a kommunalka különböző megjelenési módjai. Azt hiszem, egy nyugati ember egyszerűen képtelen felfogni, hogyan tudják emberek saját magukat ilyen kínlódásra, ilyen tömeglétre kárhoztatni: volt módom erről megbizonyosodni, amikor nyugaton kommunalka-installációkat csináltam. Hogy mindenki egy konyhában főzzön, egy vécére járjon: ez egyszerűen nem fért bele az emberek fejébe.
A kommunalka centrális tere a folyosó és a konyha. A folyosón minden kitudódik, ami a szomszédoknál zajlik. A konyha viszont nem egyszerűen a főzés helyszíne, hanem afféle agóra, ahol a köz ügyeit megtárgyalják, ahol a lakókat érintő döntéseket hozzák, ahol a hatalom képviselőivel találkoznak. De ez egyúttal a civakodások, veszekedések és megbánások tere is." Ilja Kabakov

Francoise Huguier: Kommunalka, 2008