Oroszok

Ki vette rá George Bush-t, hogy háborút kezdjen Irak ellen? Hát az oroszok! Nem, ez nem az új amerikai filmcsoda Bruce Willissel, vagy Brad Pittel a főszerepben, hanem egy nagyon is mai, és nagyon is orosz író regényének szüzséje. Pelevin hőse ezúttal Isten hangjaként kézi vezérlésből irányítja a világot, azaz az Amerikai Egyesült Államok Elnökét. Az Isten hangjaként egy ogyesszai zsidó fiút ismerünk meg, akit a moszkvai titkosszolgálat kényszerített nem mindennapi szerepre. A díszlet és a zseniálisan szellemes retorikai fordulatok mögött megismerhetjük a világ és az orosz antiszemitizmus, a vallás hatalma, és Bush kétséges elnöksége mögött az emberi határokat, a hatalom és az esendőség viszonyát.

Alízzal, nyolc éves spánielemmel sétálva a városban, sok kutyával ismerkedünk meg naponta. Alkalmanként rácsodálkozom a bemutatkozáskor, milyen állati(!) izgalmas neveket adnak egyes gazdik eb-társuknak. Ami még meglepőbb, hogy több orosz névvel is találkoztam már. Itt van például Olga, a sintértelepi kis fehér keverék, vagy Szonyja, a fekete drótszőrű tacskó a Hunyadi térről, Igor az agár… Irigylem tőlük ezeket a szép neveket, de igaz ami igaz, az én drága, kövérke Lizikémre sajnos tényleg nem illik egy fürge, karcsú orosz lánynév, mint például Kira… De mi szerint választunk nevet akár kutyánknak, akár gyermekünknek? A régi időkben egyértelműen nem a divat, vagy a szép hangzás miatt kapta valaki a nevét. Sokkal komolyabb tényezők, mint például az egyház, vagy egy elhunyt családtag határozták meg azt, hogy kit hogyan hívjanak. Akinek aktuális, van pár tippem szép orosz nevekre, de azért jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy - legalábbis sokak szerint - a név meghatározza viselője személyiségét, karakterét, éntudatát. Akad olyan kutató is, aki szerint nevünk, mint más szociokulturális tényező, még a sorsunkat is képes befolyásolni…

Az olasz könyvesboltokat böngészve bukkantam rá egy gyöngyszemre. A különböző kultúrákat bemutató kislányoknak készült kifestőfüzetek egyik darabja orosz témájú. Egyrészt érdekes volt, hogy mely kultúrákat érzik eléggé távolinak/ másnak/ érdekesnek (?) ahhoz, hogy stilizált formában bemutassák a nyugat-európai kislányok számára. Nos, az eredeti kiadvány Franciaországban jelent meg tavaly, és a szláv babák címet viselte, ami az olasz piacon már Russiaként hódít, az ázsiai babák, a keleti babák, és külön a japán babák füzetek mellett. Bevallom kiváncsivá tett, hogy az összefoglaló, a sokszínű kultúrákat egybemosó kategóriák mellett mégis hogyan ábrázolják az orosz kislányokat.

A kötet borítóján egy bájos, kékszemű kislány mutatkozik be: Il mio nome é Lena. - A nevem Léna. Szőke fonott varkocsai és prémes felöltője romantikus múlt századi királylány hangulatot kölcsönöz neki.

Ki ne hallott volna az orosz rulettről? Egy hatlövetű pisztoly, egy golyó, megpörgetni a dobtárat és lőni. Halál vagy dicsőség: a legrizikósabb szerencsejáték. Egészen extrém: ilyenre csak az oroszok képesek.

Persze az is lehet, hogy ezt az egész orosz rulett dolgot Nyugaton találták ki, hogy lehessen vele riogatni: ezek az őrült oroszok mit ki nem találnak. Ha nem számítjuk, hogy Lermontov a Korunk hősében írt egy olyan hősködésről-mutatványról, ami hasonlítható ehhez, akkor az orosz rulett első irodalmi említése 1937-es (!), egy amerikai lapban egy bizonyos Georges Surdez légiós novellájában olvasható először a kifejezés. Surdez mondjuk rögtön a legdurvább változatról ír, öt golyó a tárban.

A legnagyobb orosz város a közhiedelemmel ellentétben nem Moszkva. Legalábbis területe alapján nem. Elsőre talán hajmeresztőnek tűnik, de a Zapoljarnij nevű települést az Északi-sarkkörön túl, a Kola-félszigeten, Murmanszktól még 103 km-re északnyugatra találjuk.