Moszkva régóta előkelő helyen szerepel minden olyan rangsorban, amely a legdrágább városokat hasonlítja össze. Nehéz mindezt elképzelni annak alapján, hogy a hetvenes-nyolcvanas években rögzült képpel próbáljuk összehasonlítani. Csakhogy Moszkva elképesztő változáson ment át: szállodák, bevásárlóközpontok, irodaházak, vendéglők tucatjai épültek-épülnek. Egy-két olyan ingatlanprojektet mutatok be, amely azt bizonyítja, hogy nem csak pénz, de ízlés is akad arrafelé.

Miután Moszkva a történelem századai által alakított város, a Kreml által dominált mag körüli körgyűrűs szerkezetben fejlődő városrészeket nehéz presztízs szempontjából osztályozni. Az elit és az őket kiszolgáló ingatlansosok számára három út tűnt járhatónak: a) kiköltözni a városon túl (erről majd máskor); b) minél közelebb kerülni a történelmi belvároshoz; c) az egyik városrészt valamilyen tulajdonságánál fogva addig ajnározni, amíg mások el nem hiszik, hogy az a tuti.

Az ingatlanszakma belső versenyén 2011-ben a legjobb elitberuházásnak járó díjat az Olasz Negyed fantázianevű lakóépület kapta, nem véletlenül. Moszkva belvárosában, a kiskörútról nyíló Fagyejev utcában épülő ház - szakkifejezést használva - eszement szép.

Az épület egészen egy középkori itáliai várra hasonlít, ami építészetileg izgalmas kihívás volt Mihail Filippov tervező számára(aki azzal szórakoztatta magát, hogy az olasz városokról elnevezett épületszárnyakba a névadó városok épületmotívumait csempészte be, de nem ám a díszítéseknél, dehogy: méretarányokkal idézett) szociológiai szempontból viszont sokat elárul arról, hogyan képzeli el az elit (illetve az ingatlanosok hogyan képzelik azt, hogyan képzeli az elit) a pórnéppel való keveredést: sehogy. Tavasszal lehet beköltözni, a legtöbb lakás eladva, az olcsóbbak forintban kb. 160millióért, ennyiért 60-70 m2-es lakás jár. De természetesen vannak nagyobbacskák is, egészen 260 m2-ig.

A másik projekt még közelebb ment a belvároshoz, de ebbe az épületbe lakásokon túl szálloda- és irodafunkciót is képzeltek az építtetők. A Cvetnoj körút legendája rendesen kilóg a sorból, az üvegpalota sehogyan sem passzol a környezetbe, de hát pont ez volt a cél. A reklámon sem spóroltak: Naomi Campbellt választották háziasszonynak. Nos, tényleg, ő sem olvad bele a moszkvai járókelők tömegébe.

Ennek az épületnek már messziről harsognia kell, hogy más, mint a körülötte lévő világ, a betonszürke moszkvai utak máshova vezessenek, a trolibuszra várók még véletlenül se keverjék össze lakótelepi úticéljukkal a Legendát.

A belvároshoz szintén közel, de a zöldövezetiséget jobban hangsúlyozó és a külföldieket direkten megcélzó Barkli Park elnevezésű házikó befektetői úgy gondolták, hogy jó áron tudjanak eladni lakásokat, ahhoz minőségi dizájn kell, ahhoz pedig le kell akasztani egy nagy nevet. És fel is kérték Philippe Starck francia dizájnert (micsoda szerencse, hogy pont orosz származású a családja), hogy tervezzen nekik egy csodát - ha Mitterand elnöknek jó volt, a Moszkvába költöző külföldieknek is jó lesz.

A két lakótorony közé egészségügyi és sportcentrum lesz telepítve, a lakóknak külön bejáratuk lesz a szomszédos (és eddig minden moszkvai által szabadon látogatott) Katalinligetbe, a környezetbarát épületekben környezetbarát lakásokat alakítanak ki környezettudatos dizájnerek. Jó dolguk lesz a gazdag zöldeknek.

Ahhoz, hogy elmúljon a válság, fel kell pörgetni az építőipart, és ha tényleg elmúlik, akkor be is költöznek a gazdag oroszok és külföldiek a védett, dizájnos házaikba. Így alakul át lassacskán a város: ahol vannak külön negyedek a gazdagoknak, ott kell lennie szegényeknek is.