A hullámvasutat oroszul amerikai domboknak (ill. kis hegyeknek - американские горки), míg több más nyelvben, így a spanyolban (Montaña rusa), olaszban (Montagne russe) vagy éppen a franciában (Montagnes russes) éppenséggel orosz hegynek nevezik. Ez is a hidegháború egyik frontja lett volna? Aligha. Nézzünk hát a kulisszák mögé!

II. Katalin oranienbaumi szánkópályája és annak pavilonja

Az, hogy az oroszban amerikai hegyeknek nevezik a hullámvasutat, még érthető, hisz a tulajdonképpeni hullámvasút az USA-ban született, s széles körben ott terjedt el legelőször. A hullámvasútra John G. Taylor kapta meg a szabadalmat, s először Coney Island-en a brooklyni Nyulak (fél)szigetén (az elnevezés egyébként a holland Konijn Eiland-ből származik) lehetett kipróbálni 1884-től. Taylornál is ismertebb LaMarcus Adna Thompson neve, aki a továbbiakban több mint harminc újítást szabadalmaztatott, és több tucat hullámvasutat épített USA-szerte. De honnan az orosz hegy?

Pétervári szánkópálya az istenadta népnek

A hullámvasút archetípusa a XVII. századi orosz szánkópályákra tekint vissza. Az orosz népi vigadalmak között előkelő helyet foglalt el a szánkózás, főleg maszlenyica (tkp. a farsang analógiája) idején, ami nem mellesleg kiváló alkalom volt a hajadonok kiházasítására is. A népi szánkópálya a következőképpen készült: a vázat elkészítették fából, bekenték lótrágyával, betapasztották döngölt hóval, majd néhányszor leborították vízzel, míg egyenletes jégfelület nem keletkezett, s indulhatott a csúszkálás, azzal ki mit talált: deszka, állatbundák, sufnituningolt kosarak stb.

Jégpálya csúszkabuckával


Az I. Péter által építtetett jéghegyek már 25 méter magasak voltak és mintegy 50 fokos lejtőről volt szó. II. Katalin olyannyira megszerette a szánkázást, hogy ukázba adta egy saját használatú, grandiózus cári szánkópálya kiépítését (F. B. Rastrelli tervei alapján A. K. Nartov technikai közreműködésével építette Antonio Rinaldi 1753 és 1774 között). Hogy aztán a szánkókat ki látta el kerekekkel, erről több változat is létezik: egyesek szerint ez már Katalin alatt, Oranienbaumban (ma Lomonoszov nevét viselő város, Pétervártól 40 km-re nyugatra) megtörtént nyaranta, míg mások azt állítják, ez már a franciák újítása. Párizsban mindenesetre 1812-ben nyitották meg a Les Montagnes Russes à Belleville-t, amit leginkább belleville-i orosz hegyeknek fordíthatunk. Az első magába záródó pálya viszont angol tervek szerint 1812-ben készült el.

A Les Montagnes Russes à Belleville


A cári építkezés során azonban több nehézség is felmerült, hisz addig nem igazán született ilyen építmény ekkora méltóság számára. A lejtő három sávból állt: a középsőn lehetett leszáguldani, míg a két szélső a felhúzásra szolgált. A csúszás (nyáron gurulás) a pavilon második emeletéről (20 méteres magasságból) indult, három kisebb domb volt kialakítva az 500 méteres pályán. A vigadalomnak aztán 1801-ben szakadt vége, a faszerkezetek igen komoly amortizálódása miatt. Rövid ideig toldozták-foldozták a pályát, teljességgel 1858 és 1861 között bontották el a „dombot”, a pavilon azonban a mai napig látogatható.

A fennmaradt pavilon kívülről...

... és belülről. Nem éppen minimalista.