Oroszok

Mi az, amit beszereznék a netről:

Gagarint kapszulában. Patient6 alkotása a szovjet ihletésű vállaltan 'beteg' játékok sorozatból:

vagy ezt a kedves szovjet síelőt:

Kép innen. Pinnelem.

Misa macis pólót innen:

Hajnalig csatázhatnánk a kertben ezzel az örökbecsűvel:

de addig is játszatok rögvest tengeri háborúsat itt.

Egy igazi szovjet vintage ruhát a dari-dar ('ajándokozz értéket/ajándokot') honlapról, ahol mindenki ingyen megválik a számára feleslegessé vált daraboktól:

Ezt a gyerekórát az etsy-ről:

és még mi minden mást... Lájkolj a facebook-on!

Az utolsó nyáron, amikor még iskolás voltam, vagyis életem utolsó szünidejében, július végén egy szinte teljesen lakatlan helyen jártam a barátaimmal. Valamilyen messzi rokonomnak volt háza falun és én néhány fiúval ott nyaraltam nála, abban a folyóparti faluban. Fiatalok voltunk és vidámak. Én voltam a legfiatalabb a társaságban. Elkötöttünk két motorcsónakot és lejjebb ereszkedtünk a vízen. "Olyan helyre megyünk - fordult felém az egyik fiú, akihez fogalmam sincs milyen fokú rokoni szál fűzött -, ahol gatya nélkül lehet fürödni. Ahol nem jár senki. Teljesen érintetlen hely."

Több kört futott egy (hiányos tartalmú, viszont angol nyelvű) link közösségi oldalakon, hírportálokon. Az egyik híres szovjet szobrász (ha nem is a leghíresebb, de a legszovjetebb), Szergej Merkurov, megannyi Sztálin-szobor megalkotója állítólag elkészítette, állítólag 1931-ben a szovjet szexábécét. Ami tény: van egy füzetecske, benne az orosz ábécé 36 (!) betűje, akvarell, 18,5x24,5 cm-es képek, minden betű tömény pornóval illusztrálva. Ami furcsává teszi az egészet: 1931-ben, ahogyan most is, az orosz ábécé 33 betűből állt. Az 1918-as írásreform kivett a rendszerből négy betűt: ѳ (= fita, már addig is csak egyházi szövegekben használták), i (= i, az egységesítés érdekében csak egyféle i maradt, az и), ѣ (= jaty, ez régebben önálló hangértékkel bírt, de később teljesen e-vé vált, maga az írásjel a régi orosz írás politikai szimbóluma lett), ѵ (= izsica, ez is i betű volt, régi egyházi szövegekben fordult elő). Az élesszemű és számolásban jeles olvasó biztos észrevette, hogy egy betűvel még adós vagyok: az opcionális (vagyis írásban nem kötelezően jelölt) ё betű része a 33 betűből álló máig használatos orosz ábécének, és bár már a 18. század végétől használták, a reform előtti ábécékben nem jelölték.

 Takács Máté festő, de a budapesti ínyencvilág és az éjszaka is jól ismeri. Ismert kocsmákban és kultúrpontokon, galáriákban bukkannak fel képei már vagy tizenöt éve. Nagy kaland  vár rá: képeivel hamarosan, pontosan 29 nap múlva, Vlagyivosztokba utazik. 

Az út előkészületeiről Máté blogot ír. Az utazáshoz szükséges költségekhez -- melyek közül a képek szállítása talán a legtetemesebb -- bárki hozzájárulhat, akár kicsivel is, mindennek van helye és leginkább jövője. Meg jelene.

Gingerina: Miért éppen Vlagyivosztok?

Takács Máté: Vlagyivosztokot nem én választottam, hanem ő engem. Az üzletbe, ahol dolgozom, bejött egyszer két orosz nő. Beszélgettem velük, vásároltak, majd hívtam nekik egy taxit. A várakozás közben jött egy sugallat, és elmondtam nekik, hogy festő vagyok. Mire ők: - Én pedig egy galéria igazgatója vagyok, a társam pedig az art director. Elkérték a portfóliómat, és két nap múlva megkérdezték, volna-e kedvem Vlagyivosztokban kiállítani. Mit is mondhattam volna?

Gingerina: Hol húznád meg a határt Kelet és Nyugat között?

Takács Máté: Vlagyivosztoknál. :)

Gingerina: Mit viszel a képekkel együtt?

Takács Máté: Csak a legszükségesebbeket, könyvet, fényképezőgépet, fotót a két nőről, akikkel élek - a feleségemről és a lányomról. Elviszem az Új Művészet júliusi számát, mert megjelent benne egy cikk a múltkori kiállításomról, és pont az a két kép van benne, amit ők is kiválasztottak. 

Gingerina: Hogy van a hátad? Megreccsent a képek súlyától.

Takács Máté: Igen, már jobban, egy masszőr barátom és egy gyulladáscsökkentő gyógyszer segített.

Gingerina: Mit hoznál magaddal haza Oroszországból?

További érdekességekért szeress minket a facebook-on!

Én az Orosz ok egyik posztjában olvastam először arról, hogy "az oroszok meg a medve". Azelőtt oroszsággal kapcsolatban csak a farkasról meg a nyusziról hallottam a "No megállj csak"-ból. Vagy maximum a beazonosíthatatlan fajú Csiburáskáról. De a medve…, az tényleg nem került soha a látószögembe. Utánanéztem és találtam egy elég kimerítő magyarázatot: "Az oroszok medvével történő azonosítását először bizonyíthatóan Shakespeare használta, amikor a Banquo szellemétől kísértett, rettegő Macbeth azt bizonygatja, hogy nem félne ő semmitől, ami emberi, sem a "torzonborz orosz medvé"-től, sem a "páncélos orrszarvú"-tól, sem pedig a "perzsa tigris"-től. Az V. Henrik című drámában pedig az orléans-i herceg "bolond ebek"-nek nevezi az angolokat, akik "szemüket behunyva rohannak az orosz medve szájába; s mint rothadt almát zúzatják szét a fejüket". (A medvének egy sor más állatnév között történő említése azt mutatja, hogy ekkor még nem politikai jelképként értelmezték.)

És a medve jól megragadt az angolok tudatában. Az 1600 körül Angliába érkezett első orosz követet a híradások - élvhajhász életmódját kiemelve - "táncos medve"-ként jellemezték. Később pedig politikai figuraként használták a nagy ragadozót, amelynek az orosz nép belső lényegét kellett kifejeznie - mint például a brit oroszlánnak az angolságot, vagy a gall kakasnak a franciaságot. Az orosz jellemet a medve, generációkon keresztül egy fenyegető és nehezen megfogható dologként jelképezte."