Oroszok

Úgy tűnik, hogy a válság rákényszerítette az orosz gazdasági és politikai vezetőket, hogy némi pénzt értelmes célokra is költsenek el. Pedig ez a történet sem így indult. 2009 őszén fura dolgokra lehetett felfigyelni: egy teljességgel hibbant futurológus, bizonyos Makszim Kalasnyikov odesszai történész nyílt levelet írt az akkori elnöknek, amiben egy innovációs központ létrehozását szorgalmazta. Nem tudni, hogy miért pont egy őrült levele volt az, ami beindította a gépezetet, de tény, hogy Medvegyev felkarolta az ötletet és ráállította az embereit a megvalósításra. Szerencsére egy idő után Kalasnyikovot kihagyták a buliból, ő amúgyis meg volt sértődve azon, hogy a levelében részletesen leírt tervek helyett az orosz szilícium völgy kezd körvonalazódni a tárgyalásokon, így inkább írt egy másik nyílt levelet Putyinnak, hogy mondjon le, cserébe meghagyja a pénzét. Ezt az ötletét nem karolták fel.

A táncoló, vagy részeg erdő bármennyire szokatlan, de mégsem egyedi (lásd a dániai trollok erdejét, vagy a kazahsztáni Scsucsinszkban található táncoló nyírfaerdőt), ellenben igazán sajátos hely. Kalinyingrád megyében a Kursszkaja Kosza Nemzeti Parkban találjuk. Az erdőt még a hatvanas években telepítették, s leginkább azzal lepi meg látogatóit, hogy egy jól behatárolható területén az összes vörösfenyő csudamód tekeredik, elágazik, néha pedig még orsót is formáz.

Január közepén fényes nappal meggyilkolták Moszkvában a kedvenc étterméből kilépő maffiavezért Aszlan Uszojant. A Gyed Haszan néven is ismert hetvenöt éves bűnöző az elmúlt években már tartózkodott attól, hogy személyesen is konfliktusba kerüljön a bűnüldöző szervekkel, de ez nem akadályozta meg, hogy az orosz alvilági ügyletek egyik legfőbb koordinátora és döntőbírója legyen. Halála egyfelől erőszakhullámot indíthat el, másfelől pedig a végét jelezheti egy korszaknak a szovjet/orosz alvilág történetében.

Milyen az élet, ha az ember: 1. Férfi két gyerekkel otthon, 2. Egy oroszul nem beszélő brit kalandor Moszkvában, 3. Oligarcha otthonokba bejáratos tanár. Imádom ezt a pasit, aki a fenti három személy egybegyúrva. Két éve követem a blogját: izgalmas leírásokkal, csattanós történetekkel képek nélküli felületen mutatja be a saját, és Moszkva hétköznapjait. Interjúm alanya a titokzatos: English Dad In Moscow. www.englishdadinmoscow.com

Az interjú eredeti, angol változata lent olvasható (you can read the original text in English, just scroll)

Gingerina: Számomra az a legizgalmasabb a blogodban, hogy semmilyen keretbe nem illeszthető. Te hogyan határoznád meg a saját blogod?

English Dad: Ez egy humoros szociológiai megfigyelése annak, milyen is gyereket otthon nevelő apának lenni Moszkvában, Oroszországban. Rengeteg blogot írnak háztartásbeli anyák, Moszkvában (Oroszországban), vagy más országban élő külföldi anyák, akik napjaikat kisgyermekükkel otthon töltik. Az én blogom abban más, hogy egy eredetileg egy, majd két gyermekét otthon nevelő férfiról szól, aki ugyanakkor külföldiként él Moszkvában. Igyekszem humorosan, viccesen írni, ugyanakkor szociológiai érdeklődésem is árulkodó: a blog szociológiai megközelítésből íródik.

Az utóbbi években az állatmentésen kívül semmi nem tudott annyira lázbahozni, mint a freediving, azaz szabadtüdős merülés. Véletlenül csöpögtettem - ahogy anyukám mondja, a csöppentem helyett - a témába, miközben az interneten szörfözgettem. Most már napok óta videókat nézek és cikkeket, fórumokat olvasok olyan emberekről, akik azt veszik a fejükbe, hogy felhőkarcolónyi magasságokba, pontosabban mélységekbe buknak alá egyetlen levegővétellel. És ez nem pusztán annyi, hogy sokára - úgy nyolc perc múlva - vesznek újra levegőt, hanem hogy kibírnak olyan nyomást, ami állítólag kibírhatatlan és elvesznek olyan sötétségben, ami sokak számára elképzelhetetlen. Szerintem ez semmihez sem fogható élmény(?).