Oroszok

Osztap Bender, a nagy kombinátor, Ilf és Petrov Tizenkét székének halhatatlan hőse kalandozásai során Vaszjukiba, ebbe a Kazanyhoz és Európa széléhez egészen közeli kitalált kisvárosba ért. Miután több napja nem evett, rendkívüli retorikai képességeivel a helyi sakkegylet tagjait egy világverseny megszervezésére veszi rá (előtte egy fizetős szimultánt tartana, pusztán csak azért, hogy felmérje az erőviszonyokat).

"- Ne aggódjanak - mondta Osztap -, elgondolásom a termelőerők hallatlan felvirágozását biztosítja városuk számára. Képzeljék csak el, hogy mi lesz, amikor a verseny véget ér, s amikor valamennyi vendég elutazik. A moszkvaiak, akiket lakásínség köt gúzsba, egyenesen meg fogják rohanni az önök pompás városát. Vaszjukiból automatikusan főváros lesz. A kormány ide költözik át. Vaszjuki nevét New-Moszkvára, Moszkváét pedig Ó-Vaszjukira változtatják. A leningrádiak és harkoviak fogukat csikorgatják de semmit sem tehetnek. New-Moszkva legelegánsabb központjává válik Európának, sőt hamarosan az egész földnek.

- Az egész földnek!!! - sóhajtoztak az elkábított vaszjukibeliek.

- Igen! És utána az egész világmindenségnek! A sakkeszme, amely a járási székhelyet a földgömb fővárosává fejlesztette, praktikus tudománnyá változik, és kitalálja az interplanetáris érintkezés módszereit. Vaszjukiból jelzések fognak repülni a Marsra, a Jupiterre és a Neptunra. A Vénusszal ugyanolyan könnyű lesz érintkezni, mint Ribinszkből Jaroszlavlba utazni. S ki tudja... nyolc-tíz év múlva Vaszjukiban talán megtartjuk a világtörténelem első interplanetáris sakk-kongresszusát!"

(Fordította: Gellért Hugó)

Egy héttel ezelőtt Sztálin autóparkjának alapjairól számoltunk be, amit elsősorban amerikai autók alkottak. Így nem meglepő a sokszor közhelyként emlegetett megállapítás, miszerint a szovjet limuzinok mind amerikai mintára készültek, amit egyébként külső jegyeik is elsőre elárulnak. De nézzük meg, hogy is történt ez a metamorfózis.

A szovjet limuzin megalkotására tett első, igaz sikertelen kísérletet 1933-ban, a Krasznij Putyilovec gyárban tették. A Leningrad-1 elnevezésű 8 hengeres 105 lóerős modell alapjául az 1932-es amerikai Buick 32-90 szolgált. Ebből a típusból csak hatot építettek meg, Sztálin ugyanis nem adta áldását a szovjet Buick sorozatgyártásra (ennek hátterében az építést irányító Kirov személye állhatott, valamint az, hogy a leningrádi gyár profiljának a tank és traktorgyártást szánták), s a megbízatást is egy másik gyár, történetesen a moszkvai ZISZ kapta meg.

Leningrad-1

Gyerekkorom kedvenc tévéműsorai közé tartozott a Játék határok nélkül - a mai napig a fülemben cseng Gundel-Takács Gábor izgatott kommentárja, kívülről fújom Marc-Antoine Charpentier Te Deumát és gyerekkorom komoly traumái közé sorolom a műsor becsődölését. El lehet képzelni micsoda izgalomba jöttem pár éve, amikor az orosz Egyes tv-csatornára tévedve fura jelmezekben, vicces versenyeken résztvevő emberekre akadtam. A Bolsije gonki vagy a Nagy Verseny a Játék határok nélkül legújabb reinkarnációja, amely egyes országokban a mai napig él és virul, sőt látszólag népszerűbb, mint valaha.

Az autó bizony státuszszimbólum. De hogy a XX. század első felében az volt, az bizonyos. Az alábbiakban nyomon követjük Sztálin autóparkjának sokszor kalandos történetét és változását: a cári kocsiktól, a Lenin által favorizált, de Sztálin ízlésének kevéssé megfelelő Rolls-Royce-on át egészen a 40-es és 50-es évek amerikai benzintemetőiig, amiből a szovjet birodalmi limuzin is kifejlődött.

Sztálin első autóját nemzetiségügyi biztosként kapta, ez nem volt más, mint egy 1914-es, 6 hengeres 30 LE-s Vauxhall, amit eredetileg az utolsó orosz cár, II. Miklós özvegy édesanyja számára rendeltek egyenesen Angliából. A februári forradalom után az inkább történészként, mint politikusként kiemelkedő Miljukov kapta meg, s még néhányszor gazdát cserélve került a későbbi generalisszimuszhoz.

Vauxhall

Ki vette rá George Bush-t, hogy háborút kezdjen Irak ellen? Hát az oroszok! Nem, ez nem az új amerikai filmcsoda Bruce Willissel, vagy Brad Pittel a főszerepben, hanem egy nagyon is mai, és nagyon is orosz író regényének szüzséje. Pelevin hőse ezúttal Isten hangjaként kézi vezérlésből irányítja a világot, azaz az Amerikai Egyesült Államok Elnökét. Az Isten hangjaként egy ogyesszai zsidó fiút ismerünk meg, akit a moszkvai titkosszolgálat kényszerített nem mindennapi szerepre. A díszlet és a zseniálisan szellemes retorikai fordulatok mögött megismerhetjük a világ és az orosz antiszemitizmus, a vallás hatalma, és Bush kétséges elnöksége mögött az emberi határokat, a hatalom és az esendőség viszonyát.