Oroszok

1918-ban, a polgárháború kellős közepén, a kimúlófélben lévő Oroszország és a születő Szovjetunió sok más területéhez hasonlóan a pénzellátás a közép-ázsiai, ún. Szemirecsje körzetben (a mai Kazahsztán, Kirgizisztán és Kína határán) is leállt. A körzetben akkorra már megalakuló népbiztosok tanácsa úgy döntött, "saját pénzzel" látja el a lakosságot, s arany nem lévén, az új fizetőeszközt jobb híján ópiumalapra helyezték.

Ha a Szovjetunió és az ópium között szeretnék kapcsolatot találni, sokak számára talán kézenfekvő volna Marx gondolatát idézni, miszerint "a vallás a nép ópiuma". Nos, igen rövid ideig, s csak egy bizonyos szegletében a később megszülető Szovjetuniónak, a pénz valóban a nép ópiumává vált (vagy a nép ópiuma vált pénzzé?). Ne feledjük, hogy a terület nem esik messze a mai ópiumtermelő központként ismert Aranyfélholdtól: Afganisztán, Pakisztán, Irán). A környék bővelkedett más furcsaságokban is: az ópium alapú pénz mellett dohányalapra helyezett, valamint szövetpénz is forgalomba került akkoriban.

Utolsó hetét tölti hivatalában az Oroszországi Föderáció elnöke, Dmitrij Anatoljevics Medvegyev.

Szegény-szegény Medvegyev igen nehéz körülmények között foglalta el az elnöki széket négy évvel ezelőtt. Nem elég, hogy sokan (én is), csak Putyin-bábját látták benne, aki melegen tartja főnöke székét, amíg az visszatérhet a kényszerű szünet után, de ráadásul ennek egyetlen lehetséges cáfolatát a Putyin-rezsim liberalizációjának és Oroszország modernizációjának sikeres elindítása jelentette számukra. Arra viszont aligha számított bárki is, hogy Medvegyevnek egyszerre sikerül a széket melegen tartania, illetve készséggel visszaadnia Putyin számára, és megkezdenie a liberalizációt.

Négy évet nehéz pár sorban összefoglalni, ráadásul Medvegyev legnagyobb eredményeit olyan kevésbé látványos, ám annál fontosabb területeken érte el, mint például az igazságszolgáltatási reform (új BTK, börtönkörülmények javítása, rabok számának csökkentése, gyűlöletbeszéd szabályozása stb.). Ugyanakkor történtek olyan említésre méltó események is, melyek hosszú távon változtathatnak érdemben az ország sorsán.
Medvegyev decemberben bejelentett politikai reformcsomagja a putyini reformok legtöbbet kritizált pontjaiban ígér változásokat: a közvetlen kormányzóválasztás visszaállításáról, a jelöltállításhoz szükséges követelmények könnyítéséről, a politikai decentralizációról szóló javaslatokat jelenleg a Duma tárgyalja. Amennyiben sikerül a törvényeket elfogadni, úgy nagyban megkönnyebbülhet az ellenzéki pártok élete a jövőben.

A festő megkívánt egy nőt,

Egy ünnepelt énekesnőt.

Ki mindig a szívről dalolt,

A rózsa a kedvence volt.

Énekelhettük együtt Csongrádi Katával 1983-ban a Millió rózsaszál című dalt, aminek eredetijét Alla Pugacsova, az orosz pop állócsillaga adta elő. Emlékszem, ahogy tizenhárom évesen megbabonázva néztem egy orosz kisváros presszójában, vagy inkább kávézójában, ahogy az akkor észbontóan high-technek számító fényorgona égői villogtak a dal ritmusára. Nem értettem pontosan a sztorit, de az nyilvánvaló volt, hogy valami nagy, szomorú szerelemről van szó. Romantikus dallam, szentimentális stílus, barokkos előadás. Alla Pugacsova addigra már majdnem húsz éve befutott énekesnő volt a Szovjetunióban. Ő az orosz Tina Turner… Na, nem elsősorban kvalitását vagy stílusát illetően gondolom a hasonlatot.

Советское игристое - ezt még azok is értik, akik már elfelejtették, meg akik sosem tanulták a cirill betűket. Az orosz pezsgő 1969-től ilyen néven fut külföldön, ezt a márkát ismerik mindenhol a világon. Szószerinti fordításban Szovjet pezsgőbor lenne a neve. Hogy bonyolítsuk a helyzetet, a volt Szovjetunió területén nem így hívják, hanem Советское шампанское a neve, 1936-ban így indult hódító útjára a márka. Ennek az az oka, hogy a pezsgő oroszul шампанское, viszont ezt külföldön nem lenne ildomos használni, mert Champagne nyakas francia parasztjai és kereskedői rögtön pereskedni kezdenének. Annak idején Törley is ezért kezdte használni a pezsgő szót a sámpány helyett. És bár már van Magyarországon gyártott és forgalmazott verzió is, lehet, hogy hamarosan az utolsó szovjet is elhagy minket, mivel egyre nagyobbak a balhék körülötte odahaza.

A Szulimov-kutyák a világ legjobb szimatú orosz hibridjei. Nevüket tenyésztőjükről, Klim Trofimovics Szulimovról kapták, aki kutatóként egyebek mellett az Aeroflot biztonsági szolgálatánál is dolgozott. Az ötlet 1975-re nyúlik vissza, az "ebek" viszont csak 2002-ben álltak szolgálatba a Seremetyevon. Nyenyec hajtókutyák, lajkák (tkp. eszkimókutya) és türkmén sakálok keverékei, s mivel még nem bejegyzett fajtáról van szó, ezért tréfásan sabakinak (шабаки) és salajkinak (шалайки, szóösszerántás az orosz sakál és kutya ill. sakál és lajka szavakból) is hívják őket. Kiváló a szimatuk, s elsősorban azért is "készültek", hogy keresőkutyaként szolgáljanak a reptereken.

Vizsga közben

"Kinológiai szolgálat" ma már szinte minden nagyobb repülőtéren működik. Az áttörést az 1996-os év hozta, amikor egy New Yorkból Párizsba tartó repülőgép felrobbantása következtében 230 utas vesztette életét. A biztonsági intézkedések szigorítása céljából a speciális műszerek mellé hamarosan felsorakoztatták Amerikában a labradorokat, Németországban a németjuhászokat, Nagy Britanniában pedig a spánieleket. Oroszországban sem volt ez másképp: különleges kiképzésben részesült kutyafajták sokaságát állították hadrendbe, amikor valakinek eszébe ötlöttek Szulimov kutyái.