A Szovjetunió Svájcban is menő téma. A mai bejegyzést Christian Kracht (1966–) kortárs svájci író és újságíró 2008-ban publikált Itt leszek napfényben és árnyékban c. harmadik regényének, antiutópiájának, alternatív világtörténetének szenteljük.



Kracht édesapja évekig az Axel-Springer konszern fejese volt, így anyagi gondok nem igen fenyegették: Svájcban, az USA-ban, Kanadában és Dél-Franciaországban különböző jó hírű nemzetközi internátusokban cseperedett. Tanulmányai elvégzését követően szerkesztőként és tudósítóként dolgozott több lapnál (Spiegel, FAZ). Ezek után talán nem meglepő, hogy egy magát igazi kozmopolitának valló íróval van dolgunk.



A bevezetőben említett regény egy trilógiába illeszkedik, melynek első darabja Faserland (ami Robert Harris: Fatherland c. regényére rímel, ahol a Hitler győzelme utáni Európa jelenik meg) címmel jelent meg 1995-ben. Ebben a harmonikus és kiegyensúlyozott polgári társadalom hanyatlását, egy új eszme keresését és a keresés hiábavalóságát mutatja be. A második darab, a 2001-ben megjelent 1979 hozza meg Krachtnak a nemzetközi elismerést: egy európai homoszexuális pár iráni utazásán keresztül látjuk a nyugati civilizáció hanyatlását és paralízisét a keleti totalitárius modellekkel szemben, ami Oswald Spengler gondolatait is felidézheti az olvasóban. Sokan megijedtek Kracht könyvétől, hisz a szeptember 11-i terrortámadás környékén jelent meg. Így érünk el a harmadik részhez, az Itt leszek napfényben és árnyékban-hoz.



A regény, mint említettük, a világtörténelem egy alternatíváját mutatja be (mi lett volna, ha), mely szerint Lenin 1917-ben nem száll fel a Zürichből Szentpétervárra tartó vonat leplombált vagonjába és az orosz forradalom is elmarad. Oroszországot ugyanis egy hatalmas robbanás bénítja meg, mely viszont nem ellenséges hatalmaktól származik, hanem az egyébként is rejtélyes Tunguzka meteorit becsapódásának következménye, ami jelen esetben pusztítóbb, mint a tényleges, 1908-as becsapódás. Lenin tartós svájci jelenléte nem múlik el nyomok nélkül: kommunista fordulat következik be, s egy évtizedekig tartó háború robban ki a fasiszta nagyhatalmakkal: Németországgal, Olaszországgal és Angliával (!). Az utánpótlás végett a korábban óramű pontossággal működő európai mintaállam gyarmatokat épít ki Kelet-Afrikában, a Kilimandzsáróval a közepén. Egy ilyen gyarmatról származik elbeszélőnk, egy fekete politikai biztos, akinek a feladat, hogy immáron 2013-ban felkutasson és letartóztasson egy gyanúba keveredett lengyel zsidó ezredest, bizonyos Brazsinszkit. Kalandos – western és science-fiction elemekkel tarkított – útja során hősünk bekerül az ún. svájci Réduit-ba, ami nem más, mint a svájciak Alpokba vájt (valóságban is létező) katonai védelmi rendszere. Bár Brazsinszki elvarázsolja őt személyiségével, a végén azonban kiderül, hogy itt minden csupán talmi.

Kracht meglehetősen megosztó személyiség: könyveiben minden lehetséges, különböző (rém-) álomvilágokat ábrázol: a társadalom és morál teljes/részleges felszámolását – írják róla a kritikusok. Az Itt leszek napfényben és árnyékban számukra a társadalom és a civilizáció hanyatlásának emblematikus példája misztikus, visszataszító csomagolásban. Másfelől viszont az író úgy nyilatkozott regényeiről, hogy azokat „light entertainment”-nek szánta. Számára a kultúra legmagasabb fokán ugyanis a komédia áll. „Viccesnek találom a műveimet.”