Bár Oroszország hét csodája közé végül nem került be, a döntőben találhattuk az ingusföldi Vovnuski sziklabástya-együttest. A kőböl épült, védekezésre és az itt elhaladó karavánút őrzésére emelt komplexum szinte észrevétlenül olvad bele a gyönyörű kaukázusi tájba.


Vovnuski a környék (valószínűleg) késő középkori védműveinek egyik legreprezentatívabb példája. Bár az építés körülményeiről nincsenek írásos emlékeink, annyit azonban biztosan állíthatunk, hogy az egyes tornyokat egy év alatt építették meg, ahogy az az Észak-Kaukázus népei között szokássá vált: ha egy év alatt nem sikerült felépíteni a tornyot, akkor abbahagyták a munkálatokat, s széthordták építőanyagnak a befejezetlen épületet, vagy egyszerűen otthagyták, ezzel az építő nép/közösség szégyenfoltjává vált, akiknek legtöbbször el is kellett hagyni a vidéket.


A tornyok építésének helyét a legenda szerint úgy határozták meg, hogy tejet öntöttek a földre: ha nem szívódott be a talajba, akkor alkalmas volt a terület az építkezésre. Legenda ide vagy oda, utólagos vizsgálatok a falakból vett mintákban is kimutattak kazeint, vagyis tejfehérjét.


Az épületegyüttes összesen három, négyemeletes, lőrésszerű ablakokkal ellátott, csonka gúlát formázó bástyából áll, ebből kettő egy nagyobb szikla tetején, egy pedig ezekkel szemben, ugyancsak egy sziklán.

Ha tetszett a bejegyzés, szeress minket a Facebookon!