A 80-as évek végén emberek sokasága ütötte el szabadidejét a tetrisszel, már aki rendelkezett az ehhez szükséges technikai háttérrel: történetesen olyan, a mai szemmel özönvíz előtti kompjúterekről van szó, mint a jó öreg Commodore 64. (Csak később terjedt el a sokkal népszerűbb, hordozható változat.) S bár a Szovjetunió rendesen alulmaradt az informatika terén az USA-val folytatott harcban, a tetriszt egy szovjet mérnök, a Szovjet Tudományos Akadémia Számítástechnikai Központjának munkatársa, Alekszej Leonyidovics Pazsitnov „találta fel” 1984-ben. Gondolta volna?


Pazsitnov, "a tetrisz atyja"


Milyen érdekes: magam is rengeteget játszottam vele, a nevén azonban soha nem gondolkoztam el. A tetra azt hívatott jelölni, hogy minden elem 4 részből állt, míg az –isz végződés magyarázata sokkal profánabb: Pazsitnov kedvenc sportja a tenisz volt, s ennek analógiájára képezte az új „sport” megnevezését. A játékot minden valószínűség szerint az amerikai Solomon Wolf Golomb könyve, a Szovjetunióban 1975-ben megjelent Poliminó ihlette, amiben olyan játékokat írt le a szerző, ahol különböző számú egységből álló darabokkal lehet játszani (dominó, triminó, tetraminó, pentaminó). Mivel a korabeli technika nem engedte meg a Szovjetunióban legnépszerűbb pentaminó számítógépre alkalmazását, így lett belőle csak tetraminó.


Miután Vagyim Geraszimov (16 évesen!) és Dmitrij Pavlovszkij közreműködésével a játékot IBM PC kompatibilissé tették, rohamos tempóban kezdett terjedni Moszkvában. Nem sokkal később már kis hazánkban is felbukkant a tetrisz, itt az Andromeda cég közbenjárásával ugyancsak gyorsan tért hódított. Az Andromeda megpróbálta felvenni a kapcsolatot Pazsitnovval, hogy levédessék a PC verziót, de mielőtt megegyezhettek volna, a Spectrum HoloByte szerezte meg a jogot. A sikertelen ügylet után az Andromeda magyar programozóktól próbált licencet szerezni, ezalatt viszont a tetrisz IBM-PC verziójával a Spectrum HoloByte kilépett az amerikai piacra: a siker átütő volt. Arról nem is beszélve, hogy tulajdonképpen ez volt az első játék a vasfüggöny túloldaláról. Ezt érdekes módon jelezték: egyes játékok hátterén Gagarin, vagy éppen  az 1987-ben Cessna-jával a Vörös Téren landoló Mathias Rust képe volt látható, valamint a leggyakoribb zenei aláfestés a csárdásunk motívumára épülő Коробейники c. orosz népdal volt.


Ismerős dallamok


A szovjet kormány csak megkésve ocsúdott fel: 1988-ban létrehozták egy Elorg nevezetű szervezetet, ezen keresztül szerették volna visszaszerezni a jogosultságot, mivel azt Pazsitnov hazája kormányára ruházta át. Természetesen nem ingyen: a nem hivatalos források szerint megkapta az ország legjobb számítógépét, s egy saját lakást is kiutaltak neki, mindez jól mutatja a szovjet kormány jövőbeli elvárásait. Az Andromeda, miközben szorgosan terjesztette a játékot, holott jogosultsága nem volt rá, ekkor még nem fizetett semmit. Azóta is véget nem érő vita folyik, a feltalálónak csak 10 év múltán kezdtek el folyósítani egy bizonyos honoráriumot, ekkorra a Szovjetunió is megszűnt, Pazsitnov pedig az USA-ba emigrált: immáron a Microsoft sorait erősítette, egészen 2005-ig.

Írás közben a magamét is megleltem.


A tetrisz jelentőségét kiemelendő: meg kell említsük, hogy még az Orosz Föderáció Honvédelmi Minisztériumának honlapján is játszhatunk vele.

http://multimedia.mil.ru/multimedia/games.htm

Egy hét múlva a bizonyára sokakat nosztalgiázásra indító szovjet játékok tárházába kukkantunk be.